Seite - 826 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

826 han a tölgy más fanemekkel elegyesen tenyészik, vagy a hol az crdó sátra bármi okból itt is, ott is meg van szakítva, ott az általában véve termékeny talajon mindjárt megtelepszik a sok cserjc, meg a sokféle erdei gyom, mcly utóbbiak kozúl, fóként az erdószéleken vagy a tisztásokon egyesek nagy- ságukkal (Senecio nemoralis, Cimicifuga foetida s az Umbelliferák néhány faja), vagy virágaik színpompájával (Adenophora, Aconitum, Solidago, Dictamnus, Campanilla, Centaurea és mások) vonják magukra a figyelmet. A Dnieszter kózelében a cserjék közt gyakran akadni a somra, meg a közönseges ükorkére (Lonicera xylosteum), s nem ritkán az itt csak bokorrá fejlódó feketegyúrü juharra is (Acer tataricum), mely különösen az erdószéleken a mogyoró helyét foglalja el. Ritkaság számba menó nóvényeket is találni itt, a minó példáúl a Helleborus purpurascens és mások. A súrü tölgyesek néhol lassanként egészen gyér ligetekbe mennek át (Dabrowy). öreg, terebélyes koronájú, róvid torzsú, sokszor félholt, leégett vagy csufondárosan girbe-gurba tölgyek állnak elszórtan a réthez hasonló terúleten, melyet többnyire nyár elején kaszálnak (és ez a széna kitúnó), nyár utólján pedig legelónek használnak. A podoliai fensíkot jellemzik még azok a bokros terúletek, cseprentések is, melyek ugyan nem sorozhatók az erdók vagy az erdóalakok sorába, de mégis megérdemlik, hogy az erdókról szólva róluk is megemlékezzünk. Ezek a részben fákból, fóként azonban bokrokból vagy cserjékké törpült fanemekból álló cseprentések ugyanis igen jól betakarják és megkötik a Dnieszter s az abba szakadó mellékfolyók (Strypa, Szereth, Nizlawa, Zbrucz) mélyen bevágó- dott, keskeny folyamvölgyeinek sziklás, meredek partjait. Itt van a hazája néhány cserjének, mely Galiczia más vidékein vagy épen nem, vagy csak elvétve fordúl eló, a minó példáúl a teljes virágú hólapda, a cseplesz meggy (Prunus Chamaecerasus), a kozónséges barkócza (Torminaria torminalis), a fehéres zanót (Cytisus leucanthus), a fekete kónászpolya (Cotoneaster orientalis), számos rózsa és szeder, és még nagyon sok keleteurópai cserje. Ezek a cseprentések magukban véve az erdészet szempontjából csekély fontosságúak, legfölebb annyiban, hogy kitúnó terepúl szolgálnak rókavadá- szatra és hogy kózepes minóségú, sóvénynek való vesszót szolgáltatnak; de kevéssé meredek oldalakon erdókké is fejlódhetnek, melyek a határ fensíkra tóbbé-kevésbbé messze benyúlva, fatermelés szempontjából s kivált mint véderdók eléggé fontosak. Botanik ai szempontból minden esetre nagyon érdekesek.