Seite - 829 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

829 tulajdonosai erdeikben állandóan jövedelmezö, rendszeres gazdálkodást folytat- hassanak. A fóként galicziai fának foldolgozásával foglalkozó fúrésztelepek termel- vényei fölötte külonfélék; termelnek mindent az egyszcrú csomagoló ládához való dcszkától és a zsindelytöl kezdve egészen a kidolgozott és simara gyalúlt asztalos múiparfáig és a draga hangszerfáig. A termelés igen meghaladja az ország cbbeli szükségletét, s ezek a termények teszik kivitelének legfontosabb tételeit. Kitúnó terményeiból tényleg nemcsak Nyugat- és Dél-Európába, hanem a keleti piaczokra is szállít. A galicziai erdók a furészelt árúkon kivúl szolgáltatnak még vasúti talpfát, kézzcl megmunkált gömbölyü és négyszogletes épületi fát, hordó- dongát, bányafát, stb., s a torekvés oda irányúl, hogy a fatermést újabb földol- gozás- és folhasználás-módoknak alkalmazásba vételével még jobban értékcsít- hessék. Igy már is készítnck fapapir-anyagot, faszöget, hordó-akonát, paraffin és nafta hordókat bükkból, szúró forgácsot mogyoróból, terpentint és kátrányt kiszedctt erdeifenyö gyökerekböl, stb. Sót az utóbbi idóben nagyobbszerú müasztalos múhelyek is keletkeztek, a mi mind kedvezó jelnek tekinthetó a jövöre nézve, a mennyiben a fa mennél külonfélébb folhasználásának és mennél tokélctesebb foldolgozásának kétségtelenúl jö hatással kell lennie a liemesebb fancmck árainak alakúlására s ekként a jó kezelés alatt álló erdók értékességére. Már is nagy haladás mutatkozik e téren, s remélhetó, hogy a czélszerú gazdálkodás példáit mind többen fogják követni, a galicziai erdók pusztúlásá- nak erélyescn gátat vetnek s azok állandó fonmaradását állandóan biztosítják. Vadászat és halászat. — Galiczia változatos és némely vidéken még ma is rengeteg kiterjedésú erdeinek, melyek úgy a rónaságot, mint a hegy- vidéket borítják, számos mocsarának és többnyire nádas tavainak, nemkülönben az ország keleti részén óriási pusztaságainak is köszönheti, hogy a birodalom nyugati tartományainak egyike sem múlja folúl a mindenféle vadban való gazdagságára nézve, jóllehet az ártalmatlan vad állománya nagyobb gondozás mellett még jóval dúsabb is lehetne. Régebben bizony igen gyakran nem tartották mcg kellóleg a tilalmi idót, a ragadozó vadakat nem üldozték eléggé, az ártalmadanokat pedig inséges idókben csak kivételesen táplálták; a legtöbb kárt azonban a vadorzók s mindenféle jogosúlatlan lesipuskások okozták, kivált a parasztság koréból. A vadorzók, a kik különben korántsem olyan gonosz indúlatúak, mint a nyugati tartományokéi, századunk közepe táján (1848 után) annyira elhatalmasodtak, hogy garázdálkodásuk némely vidékeken