Seite - 833 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

833 eredeti, erós faj, mely a vadászszal könnyen szembeszáll. Régi lengyel köz- mondás szerint a medvevadászatra seborvost, a vaddisznóéra papot vigyen magával az ember. Habár, mint láttuk, a galicziai erdökön és mezökön még igen sok dúvad tanyáz, és a levegóben is nem egy hatalmas ragadozó madár kereng, azért ez ország hasznos vadban sem mondható szegénynek. A legritkább s ma már torvényes oltalom alatt álló, mert kihalófélben levó vad a kószáli zerge (kozica), mely a Magas Tátra legzordonabb vidékeit lakja és élénkiti. Ugyane rideg kósivatagokon tanyáz a csak ritkán szem elé kerúló, szintén tórvénynyel oltalmazott marmota (áwiszcz), mely jelenlétét és nagy óvatosságát csak messzire elhallatszó gyakori fütyjeivel árúlja el a békésen haladó hegyi vándornak. Szintén hegyvidéki vad a szarvas, mely pusztán a keleti Kárpátokban él. Fókép a részben még óserdók borította magas hegységben látni, habár csak ritkán, a távolban barangoló nemes vadat; ugyanitt hallani üzekedés idején egy vagy több vénebb bika harsogó bógését. A sokszor bizony eredménytelen cserkészés néha egy-egy szerencsésebb vadász fáradságát gyönyöruen fejlett, karvastagságú agancsokkal jutalmazza, melyek a legválogatottabb gyüjte- ményekben is fölkeltik a szakértó csodálkozását. E nemes vad száma utóbbi idöben, mint mondják, tetemesen csókkent; évenként átlag 60—7° darabot lónek le, melyek legnagyobb része azokra a kerületekre esik, a hol még kiterjedt hegyi óserdók állanak, minók Dolina, Stryj, Nadworna, Turka keröletei. A vadaskertekben, mint példáúl a krzeszowiceiben nevelt szarvasok elég szépen fejlódnek, de soha sem nónek oly nagyra, mint a vadonban szabadon tenyészó vén bikák, melyek közt satnyát csak ritkán találni. Az 3z az utóbbi évtizedekbcn feltúnóen elszaporodott és terúletet is hódított, minthogy jelenleg már az ország keleti határáig honos oly vidékeken is, a hova 30 évvel ezelótt csak vajmi ritkán tévedt el egy-egy magános bak. E kedvezó változás a galicziai vadász-egyesúlet (Towarzystwo -Lowieckie) munkásságának kószónhetó, mely egy folyóírat („•Lowiec" = A vadász) kiadásával is tetemesen hozzájárúlt a vadállomány noveléséhcz és a vadászat fejlódéséhez. A már idézett 1885 és 1893 közötti kimutatások a Galicziára nézve tetemesnek mondható 49.109 darabnyi mennyiségben túntetik föl e vadat, s e szám még nagyobb lehetne, ha néhány igen szigorú tél a vad- állományt általában meg nem gyérítette volna G. 105