Seite - 834 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

834 A nyúlak, melyek az emelkedó feldmíveléssel és a tilalmas idó szigorú megtartásával szintén gyorsan szaporodnak, mint az ózek, sok vidéken nagyon gyakoriak, kivéve a hegységet, a hol a dúvadat bajos irtani. A súrú havazású telek is sokat ártanak a nyúlaknak. Rudnikban ugyan lóttek 1887 október 11-én egy fiatal jávorszar\d&t, e vad azonban még sem tckinthetó a galicziai állatokhoz tartozónak, minthogy régi okíratok szerint az utolsó jávorszarvasokat 1730-ban ejtették el Niepolomice mellett. De hajdani gyakoriságukra legalább sok helynévból lehet kóvetkeztetni. Sokkal változatosabb és számosabb, de egyúttal változóbb tartózkodású is a galicziai szárnyas vadak serege. A hegység ósrengetegeivel, a részben morotvás nagy síkfoldi erdók, valamint az óriási puszták, fókép pedig a mocsarak, tavak és tócsák tómérdek alkalmas fészkeló és tartózkodó helyet nyújtanak a szárnyas vadnak. Az erdei szárnyasokból Galicziában megvan a siket/ajd, mely nemcsak a hegységben, hancm a rónaság erdeiben, példáúl Rozwadów mellett is talál- ható. Nem ritka a nyírfajdk.s a császármadár sem. Az erdei szalonka változó vonúlatokban mutatkozik, de némely helyütt fészkel is. A /cgw/y-vadászat sok vidéken, nevezetesen Nyugati-Galicziában igen jutalmazó; a fürjek ellenben néhány év óta már nem oly számosak, mint azelótt. A nemesebb vadászat kórébe tartozó szép nagy túzok Podoliában falkán- ként található, ritkább a reznek vagy torpe túzok; a daru sem gyakori. Az úszó és gázló madarak nagy családjából Galicziában honosak a ritka vendégekúl átvonúló hattyúk011 és godényekzw kivúl a vadludak és igen sok fajta vadkacsa, kóztük külónósen nem egy éjszaki faj, minó példáúl az Anas glacialis (jeges récze). A kis búvár récze (Mergus albellus) télen igen gyakori. A tavi bukók kózul di jeges búvár (Colymbus glacialis) s egyéb sirályok mellett az ezüstsirály (Larus argentatus) és a torpe sirály (Larus minutus) látható néha ritka vendég gyanánt. A hosszú lábú gázlók kózul nem ritka a nagy és a kis kócsag, ritkább a kanalas-gém (Platalea leucorodia) és a fekete gólya, mely Galicziában fészkel is. Igen gyakoriak a külónféle pólingok; ritkábban elófordúl kóztük a Numenius phoeopus (kis póling) is. Nagy számban találni libuczot, nádi és vízi-tyúkot, nemkülónben mocsári szalonkákat is. Fáczánt néhány hely kivételével nem sok sikerrel tenyésztenek; az amerikai vadpulykát pedig csak kisérletképen honosították meg Krasiczynban.