Seite - 835 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

A sok békés szárnyas mellett, ezekben, valamint a kisebb bundás vadban is nagy kárt téve, számos kisebb-nagyobb ragadozó madár is él az országban. A legkiválóbbak kóztük a sasok, minó a magas hegységben fészkeló, de télen a rónaságra is ellátogató k'ószáli sas, az igen gyakori lártnás sas és a ráró vagy halászsas, stb. Nem ritka a barát keselyii sem (Vultur cinereus). Az olyvek, kányák és kivált a sólymok igen gyakoriak; emczek kózúl neveze- tesek a vándor-sólyom (Falco peregrinus), a kerecsen-sólyom (Falco lanarius) Nádtutajos halorzó. mint ritkahb, toväbbä a karvaly es a he ja mint legärtalmasabb ragadozök. Ejszaki vendegul telen megjelenik a gatyäs-ölyv (Buteo lagopus) is. Az ejjeli ragadozök közül lcgnagyobb a nagy füles-bagoly, legkärtekonyabb az urali bagoly (Ulula uralenis) s legritkäbb a höbagoly (Ulula nyctea). A Galicziäban clöfordi'ilö valamennyi bundas es szarnyas vadaknak teljes es gyönyöni peldänyokböl ällö gyüjtemenye läthatö Dzieduszycki Wladimir gröf nagyszerü termeszetrajzi müzeumaban. A mi a ha/dszatot illcti, Galiczia igen gazdag folyövizekben, de annäl szegenyebb tavakban, minthogy csak nehäny kis tengerszeme van a Tatra magas hegysegeben, a melyek azonban a haläszatra nezve teljesen erdektelenek. 105*