Seite - 836 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

&36 A halnevelö vizek kizárólag folyók és halastavak, melyek négy folyamvidék közt oszolnak meg. Az ország legnagyobb részét a Visztula és a Dnieszter két folvamvidéke foglalja el; kevésbbé nevezetes már a Duna vízvidéke, melyhez a Pruth és mellékfolyója, a Czeremosz tartozik; még ennél is cseké- lyebb a Dnieper és a Styr vidéke az ország éjszakkeleti részén. E folyam- vidékek két tenger felé lejtenek: a Visztuláé a Balti-tenger, a többi három pedig a Fekete-tenger felé, a mi annyiban fontos, hogy ennek kóvetkeztében Galiczia halfajainak, melyek általában a kózépeurópaiakhoz tartoznak, a három utóbb említett folyamvidéken néhány keleteurópai faj sajátszerú jellemvonást kölcsönöz. Hegyi patakokban általános, ellenben a Szklo melletti rónaságon, Jaworów kerúletében, egy igen érdekes idószaki forrás lefolyásában már kivételképen él a kózonséges pisztráng; folyókban és tavakban pedig a csuka, a sügér, a ponty, a keszeg, a kózonséges durbincs (sérincz), a rózsás márna és a Petényi-féle márna (Barbus Petényi Heck.), külónféle konczérok, a harcsa, a fogas süllö s mások; lassú folyású vagy álló, iszapos vizekben a czompó, a kárász és a csík. Csupán a Visztula vidékén van meg a kózonséges tok (Acip. Sturio), a lazacz, az angolna (a Bug folyóban) s az inkább káros, mint haszonhajtó, csupán a legnyugatibb részeken található tüskés-pikó. A Dnieszter vizvidéké- nek sajátjai a pontusi tokfajták: a faj-tok (Acipenser Schypa Güld.), a sóreg-tok (Acip. stellatus Pall.) és a leggyakoribb keesege-tok (Acip. ruthenicus L.), egy konezér (Leuciscus Wyrozub Güld.), a bagolykeszeg (Abramis Sapa Pall.), a keleteurópai durbincs (Acerina tanaicensis Güld.), a magyar buezó (Aspro Zingel Cur.) mellett még egy másik buezó-fajta (Aspro Streber Sieb.) és négyféle géb (Gobius fluviatilis Pall., G. Kessleri Günth., G. gymnotrochelus Kessl., G. Trauttveteri Kessl.); ósszesen 12 faj. Csak a Duna vizvidékéhez tartozó Pruthban (és a Czeremoszban) él a galóeza (Salmo hucho L.). Meg- emlitendók még a Galicziában elófordúló kóvetkezó kores- vagy elegyfajok: a Leuckart-féle keszeg (Abramidopsis Leuckartii Heck., a Dnieszterben), az Alburnus dolabratus nevü küsz-fajta (a Visztulában) és a ponty-kárász (Carpió Kolleri Heck.) elhanyagolt tavakban. Galiczia halai nagyobb részt tisztán édesvízi halak, mert 54 (illetóleg 57) megfigyelt faj kózúl csak kilenez vándorol idónként a tengerbe, nevezetesen a lazacz, a négy tok-faj, a sugár kardos (garda, Pelecus cultratus L.) és a kétféle keszeg (Abramis Sapa Pall., Abr. vimba L. = Eva-keszeg).