Seite - 837 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

837 A halászat kórébe tartozik továbbá a rák is, a melynek két fajtája él Galicziában: az Astacus fluviatilis és az A. leptodactylus, s ma mind a kettó keresett kiviteli czikk. A halorzást jelenleg halászati tórvény tiltja, melynek végrehajtása érde- kében az ország halászati kerületekre van osztva, s a folyóvizek benépesítésére czélzó egyéb intézkedések is tórténtek. Ezek elsó sorban a krakói halászati egyesúletból indúltak ki, mely Poroninban és egyebütt is állított tenyésztó telepeket. A Galicziában mesterségesen kóltetett lazaczok elsó példányait 1879 április 20-án bocsátotta ez egyesúlet jelenlegi elnóke, Novicki Miksa Krakó mellett a Visztulába. Azota kisérletképen nemcsak lazaczot és pisztrángot, hanem külfóldi halfajokat is bocsátottak tóbb helyíltt a vizekbe, így nevezetesen a Salmo quinnat, S. fontinalis, S. iridaeus, S. salvelinus, Trutta lacustris fajtákat. Azt is megkisérlették, hogy a Visztula vízvidékéból a Dnieszterébe és viszont innen amoda is telepítsenek át halfajokat s e kisérleteket máig is folytatják. A tógazdaság Galicziában kétféle. Egyik a régi hagyományos, a mely Keleti-Galiczia állandó kis tavaiban (Plotycza, Wertelka, Brzezany, Grodek, Janów, Jaworów, stb. mellett) csupán aira szoritkozik, hogy a vadon tenyészó halak kózúl idóról-idóre kifognak bizonyos megszabott mennyiséget, továbbá a ragadozó halakat a lehetóségig irtják és a tavakat jó karban tartják; tulajdon- képeni tenyésztéssel azonban nem foglalkoznak. Nyugati-Galicziában ellenben a czélszerú tógazdaság az elterjedtebb, leginkább a Visztula melléki tavakban, melynél fó figyelem épen a tenyésztésre irányúl s e tércn valóban fényes sikereket is éniek el. Az ilyenféle halgazdaságok kózúl a legnagyobbak egyike a zatori uradalomban van (120 halastóval), a mely mellé kisebb, de még mindig tóbb száz holdnyira terjedó tavakkal bíró gazdaságok sorakoznak, minók a kaniówi, grojeci, tomicei, por^ba-wielkai, krzyzi, stb. A czélszerúen íizótt tógazdaság jóvedelmezósége oly szembeszókó és oly buzdítólag hatott, hogy ma már Nyugati-Galicziában a kisbirtokosság is kórúlbelúl 300 hektámyi terúletet alakított át kisebb tavakká. A czélszerú erdei tógazdaság már Keleti-Galicziára is kiterjedt, a mennyi- ben Sanguszko herczeg wierzchoslawicei erdeiben (Tamów mellett) jó példával járván elól, az Zamojski István gróf jószágain és a Skarbek gróf alapítványához tartozó erdókben is szerencsével utánozták. A czélszerú halgazdaságban a ponty tenyésztése az elsó. A nagyobb folyók mentén fekvó helységekben tóbbnyire a szegényebb, semmiféle ipartestúletbe sem tartozó emberek foglalkozása a halászat; csupán