Seite - 846 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

846 nem messzc még egy magános és kevéssé kikutatott kén- és ércztelep vár szebb jövöre és jobb kiaknázásra. Galiczia sóbányái és sósforrásai évszázadok ota messze földön ismerete- sek és már hajdan is nagyra becsúlt kincsét tették az országnak, valaha pcdig a lengyel királyoknak. „Regio polonica salis gravida", írta az országról már a XV. században annak jeles tórténetírója, Dtugosz, és Lengyelország sóbcli gazdasága akkortájt Európaszerte híres vala. Wieliczkát és Bochniát illetóleg az elsó okírati hitelességú tudósítások a XII. század elsó évtizedeiból említik a lengyel sóbányászatot, és csak e két bányának a tórténete egymaga is igen fontos fejezete lenne a lengyel állami .pénzügyek évkónyveinek. E bányák és a keleti, vagy úgy nevezett rutén sófózók hét századon át tetemes jövedelem- forrásai voltak a lengyel királyoknak és a húbéruraknak; sok ezer bordó wieliczkai és bochniai kósót, valamint rutén fótt-sót szállítottak évról-évre Lengyelország többi tartományaiba éjszak, éjszak-kelet és kelet felé, a mi száz meg száz bányamunkásnak, hivatalnoknak, tutajosnak, fuvarosnak és keres- kedónek adott szúntelen foglalkozást. Mikor 1773-ban Galiczia Ausztriához kerúlt, Keleti-Galicziában 90-nél több sófózó évenként mintegy 560.000 métermázsa fótt-sót termelt. E sófózók a wieliczkai és bochniai bányákkal együtt lassanként mind az állam tulajdonába és a só-egyedárúság behozatala után kincstári kezelésbe jutottak, egy részük pedig megszúnt. Ezen osszesítés miatt és a kezelés olcsóbbá tétele czéljából a XVIII. század két utolsó évtize- dében és a XIX-nek elsó felében a tóbbnyire igen kicsiny és nagyon is kezdetleges berendezésú sófózók legnagyobb részét megszúntették. Jelenleg Galicziában csak a wieliczkai és bochniai két bánya, meg a Kárpátok éjszaki lábánál fekvó kóvetkezó kilencz sófózó dolgozik: Lacko, Stebnik, Drohobycz, Bolechów, Dolina, Kalusz, Delatyn, Lanczyn és Kosów. Az ósszes galicziai sóbányák és sófózók 1895-ben 894.948 métermázsa konyhasót, még pedig 411.285 métermázsa kósót és 483.663 métermázsa fótt-sót, továbbá 399-729 métermázsa ipari czélokra való kósót termeltek, összesen 8,448.925 forint egycdárúsági értékben. A kaluszi sófózóben ezen- kivúl még 29.078 métermázsa kainitot is termeltek 29.000 forint értékben. E számok elég világosan szólnak a galicziai sótermelés kozgazdasági nagy fontosságáról és arról a jóvedelemról, melyet helóle a só-egyedárúság révén az állam nyer. A galicziai sótelepek sorában elsó hely a nagy régiségú wieliczkai kósó- bányát illeti. A ki e bányát valaha meglátogatta, soha sem felejtheti az óriási