Seite - 846 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2
Bild der Seite - 846 -
Text der Seite - 846 -
846
nem messzc még egy magános és kevéssé kikutatott kén- és ércztelep vár
szebb jövöre és jobb kiaknázásra.
Galiczia sóbányái és sósforrásai évszázadok ota messze földön ismerete-
sek és már hajdan is nagyra becsúlt kincsét tették az országnak, valaha pcdig
a lengyel királyoknak. „Regio polonica salis gravida", írta az országról már
a XV. században annak jeles tórténetírója, Dtugosz, és Lengyelország sóbcli
gazdasága akkortájt Európaszerte híres vala. Wieliczkát és Bochniát illetóleg
az elsó okírati hitelességú tudósítások a XII. század elsó évtizedeiból említik
a lengyel sóbányászatot, és csak e két bányának a tórténete egymaga is igen
fontos fejezete lenne a lengyel állami .pénzügyek évkónyveinek. E bányák és
a keleti, vagy úgy nevezett rutén sófózók hét századon át tetemes jövedelem-
forrásai voltak a lengyel királyoknak és a húbéruraknak; sok ezer bordó
wieliczkai és bochniai kósót, valamint rutén fótt-sót szállítottak évról-évre
Lengyelország többi tartományaiba éjszak, éjszak-kelet és kelet felé, a mi száz
meg száz bányamunkásnak, hivatalnoknak, tutajosnak, fuvarosnak és keres-
kedónek adott szúntelen foglalkozást. Mikor 1773-ban Galiczia Ausztriához
kerúlt, Keleti-Galicziában 90-nél több sófózó évenként mintegy 560.000
métermázsa fótt-sót termelt. E sófózók a wieliczkai és bochniai bányákkal
együtt lassanként mind az állam tulajdonába és a só-egyedárúság behozatala
után kincstári kezelésbe jutottak, egy részük pedig megszúnt. Ezen osszesítés
miatt és a kezelés olcsóbbá tétele czéljából a XVIII. század két utolsó évtize-
dében és a XIX-nek elsó felében a tóbbnyire igen kicsiny és nagyon is
kezdetleges berendezésú sófózók legnagyobb részét megszúntették. Jelenleg
Galicziában csak a wieliczkai és bochniai két bánya, meg a Kárpátok éjszaki
lábánál fekvó kóvetkezó kilencz sófózó dolgozik: Lacko, Stebnik, Drohobycz,
Bolechów, Dolina, Kalusz, Delatyn, Lanczyn és Kosów.
Az ósszes galicziai sóbányák és sófózók 1895-ben 894.948 métermázsa
konyhasót, még pedig 411.285 métermázsa kósót és 483.663 métermázsa
fótt-sót, továbbá 399-729 métermázsa ipari czélokra való kósót termeltek,
összesen 8,448.925 forint egycdárúsági értékben. A kaluszi sófózóben ezen-
kivúl még 29.078 métermázsa kainitot is termeltek 29.000 forint értékben.
E számok elég világosan szólnak a galicziai sótermelés kozgazdasági nagy
fontosságáról és arról a jóvedelemról, melyet helóle a só-egyedárúság révén
az állam nyer.
A galicziai sótelepek sorában elsó hely a nagy régiségú wieliczkai kósó-
bányát illeti. A ki e bányát valaha meglátogatta, soha sem felejtheti az óriási
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Galiczia (2), Band 19/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Galiczia (2)
- Band
- 19/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1898
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 456
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch