Seite - 847 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

847 csarnokokat, a több emeletnyi magasságú csillogó sófalakat és a nagy sóstavat, melyek kozúl a bányász-zenekar sokszorosan visszhangzó indúlójára, ezerayi czer pislogó lámpa és mécs világánál emelkédik föl a függó kosárban egy-egy csoport bányász, káprázatos és igazán mesébe illó páradan képet nyújtva a szemlélónek. Wieliczka és Bochnia pusztán kósót, még pedig konyhasót szolgáltat, melyet régebben úgy nevezett „bálványu-okban, vagyis nagy kifaragott kövekben, ma pcdig alaktalan darabokban, vagy ôrôlve zsákokban A wieliczkai sóbánya. és hordókban bocsátanak forgalomba ; továbbá gyári sót, mely kevésbbé tiszta, mintegy 5 százaléknyi agyag- és gipsz-keveréket tartalmaz s niindenféle vegyészeti gyárakban, fôkép a szóda- és sósav-gyárakban, meg az érczkohók- ban kerúl fóldolgozásra és napról-napra^melkedó keresletnek örvend. A két említett sóbánya évenként kórúlbelül 1.200 (1895-ben 1.197) munkást foglalkoztat, tehát majdnem kétszer annyit, mint a keleti-galicziai kilencz sófózó együtt, melyekben a munkások száma ritkán haladja meg a 650-et (1895-ben 673). E keleti-galicziai sófózók a nagy mesterséges lugozókban lepárolt és súrített sós vizból (1895-ben 1,612.258 hektoliter) majdnem