Seite - 848 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

848 csupán konyhasót termelnek, mely cgy kilogrammos csonka kúpokban (úgy nevezett hurmanok- vagy topkikban) jut kereskedésbe. E keleti sófózók egyike, a kaluszi, kiváló nevezetességú az ottani kálisó-, avagy kainit- és sylvin-telepek miatt, melyeket 1853-ban fedeztek föl és 1868—1874-ig aknáztak is abban a reményben, hogy a helyszínén épúlt nagyszabású vegyészeti gyár alapjáúl szolgáljanak. Az 1873-iki szerencsétlen borzeévben azonban e nagv kálium-részvénytársaság is tönkre jutott, és az államkincstár csak 1887-ben kezdte meg a galicziai gazdakörök sürgetésére a mezógazdaságra nézve ezen oly kiváló hasznú kainit-telep újabb aknázását. A káli-sók termelése azonban még mindig igen csekély mértékben foly (1895-ben alig 29.000 métermázsa kerúlt ugyanannyi forint értékben for- galomba), és csak sajnálni lehet, hogy e káli-só bányászata, mely Kaluszt nagy vegyészeti ipar fó fészkévé tehetné, mostoha kórúlmények és csekély vállal- kozó kedv miatt nem tud boldogúlni. A galicziai sóbányászatnál sokkal ifjabb, de ma már nem kevésbbé fontos e tartomány koolaj-ipara, mely jóllehet alig idósb 40—50 évesnél, már is mind jobban föllendül és kétségkivúl nagy jövö vár reá az osztrák-magyar monarchiában. A fekete vagy zöldes-barna kóolaj, mely a Kárpátok patak- jainak partjain úgy a magas hegységben, mint itt-ott annak éjszaki lábánál, kivált nagyobb esózések után fólszínre mosódik, már a XV11I. században ismeretes volt az ottani lakosságnál és ropa néven kocsikenócsúl szolgált. Tulajdonképeni technikai értékét azonban csak az ótvenes években fedezték föl. Ez új iparág fejlesztésében kiváló érdemei voltak Lukasiewicz Ignácz egykori gyógyszerésznek és Trzecieski Titusz, meg Klobassa A. nagybirtokosoknak, a kik rögtön folismerték a legelöször Drohobycz mellett Boryslawban és Krosno mellett Bóbrkában fölfedezett kóolaj-források nagy fontosságát. Ugyanók tették az elsó kisérleteket annak finomítására, hogy lámpaolajúl lehessen használni. Miután az elsó kisérletek jól sikerúltek és már 1859-ben galicziai kóolajjal világitották Bécsben az éjszaki vasút pályaudvarát, az idöközben Éjszak- Amerikából jött hatalmas osztónzésre új korszak viradt a galicziai kóolaj-iparra. Eleinte azonban sok nehézségbe ütközött a Kárpát-hegység e nagy kincsének értékesítése, minthogy elóbb szabályozni kellctt a birtokjogi ügyeket, melyek ez új érték kiaknázásával jártak. Több, egymásnak ellenmondó dóntvény után csak 1862-ben mondotta ki a galicziai tartománygyúlés óhajtására egy császári pátens a kóolajat a foldbirtok tartozékának. Akkoriban még csak csekély, roszúl szellózhetó és igen koltséges aknákban merítették csöbrökkcl, vagy szállították