Seite - 852 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

1,886.344 métermâzsa 4,464.353 forint értékben. Egy mâsik, a petroleum- termelôk kôrébôl eredô hozzâvetôleges becslés szerint azonban 1895-ben màr több mint 2,140.000 métermâzsa, sôt 1896-ban mâr kôrûlbelûl 3,400.000 métermâzsa nyers olaj volt az összes termelés. Mâr e szâmok maguk is eléggé bizonyitjâk a galicziai petroleum-termelés kôzgazdasâgi nagy fontossâgât. Mâr is 63/4 milliô forintnyi értéket tesz az, és egymaga bizonyâra el tudnâ lâtni az egész monarchiât kereskedclmi petro- leummal, s valôszinûleg még gyûmôlcsôzôbbé és a kivitelre is képessé volna fejleszthetô, ha a kaukâzusi mâr finomitott, de azért nyers olaj gyanânt elvâmolt petroleumban oly szertelen nehézségeket okozô versenytârsa nem volna. Nem kevésbbé beeses, csakhogy sokkal ritkâbb és jöval kevesebb mennyi- ségû a földi-viasz vagy ozokerit, mely a Kârpâtok lâbânâl a miocaen sôképzôd- mény terûletén, Boryslawban, és Drohobycz mellett Truskawiecben, tovâbbâ Staruniâban és Dzwiniaczban Nadwôrna mellett fordul elô. E félig szilârd, félig cseppfolyôs, fekete vagy sôtétbania, ritkâbban sârgâs vagy zöldes, gyûr- hatô és könnyen olvaszthatö anyag a sôtartalmû agyagok és- mârgapalâk hasadékaiba hatolt és ott vegyi és természettani tulajdonsâgaiban megvâltozott kôolaj ûledékeûl mutatkozik. Kûlônféle mélységekben talâlhatô a folyékony kôolaj, sös vizek és kâbitô szénhydrogén-gâzok mellett, s âsott aknâkban és folyosôkban bânyàszszâk. A boryslawi ozokerit-telepeknek fölötte kezdetleges és valôsâggal rablômôdû kiaknâzâsât, mely ez âsvânynak mâsodik fôlfedezé- sétôl, 1856-töl kôrûlbelûl 1880-ig majdnem âltalânos volt és mindenféle jogos panaszra adott alkalmat, néhâny év ôta, fôkép a miôta az 1884. évi petroleum- tôrvény életbe lépett, szabàlyosabb kiaknâzâs vâltotta fol. Ez ûjabb munkâlatok rendszeres végrehajtâsât nagyobb bânyatelepeken a galicziai hitelbank és a „Compagnie commerciale française" vette kczébc. Boryslaw különösen hirhedt volt mindenkoron airöl a rablôgazdasâgrôl, a mely itt arânylag kis terûleten összezsüfolt több ezer életveszélycs aknâban folyt, valamint a vilâg minden tâjârôl ide sereglett gyulevész munkâsnépérol és a legtöbb vâllalkozônak épen nem dieséretes elbânâsârôl, a miben a munkâsokat részesitették. Épen nem volt tehât esoda, ha szâmos bânyaszerencsétlcnség is hozzâjârûlt e hely szomorû hirének terjesztéséhez, minek kôvetkeztében majdnem olyanféle hirhedtségûvé lett, mint a kaliforniai és ausztrâliai aranymezôk ; sôt ezeknek abban is méltô pârja volt, hogy egy ideig legalâbb itt is olyas naphta- és ozokerit-lâz dühön- gött, mint a milyen nyereségszomj amaz aranylelô helyeken szedi âldozatait. Ujabban mégis meglégedéssel âllapithatô meg, hogy itt is kezdi mâr éreztetni