Seite - 856 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

856 lignit-telepeket ma egyâltalâban nem, a grudnaiakat pedig csak igen kis mérték- ben mivelik, és évi termelésûk, mely szenük jö minôségéhez és a telepek nem csekély bôségéhez képest sokkal jövedelmezöbb lehetne, 1895-ben alig rügott 17.851 métermâzsâra 5.355 forint értékben. Csupân Keleti-Galicziâban a myszyni és nowosielicai barnaszén vidéke örvend folytonos és kedvezô fejlô- désnek, a mely tekintve az ottani szén igen jö minôségét, valamint az erdôtlen Podoliâval tôszomszédos kârpâtalji vidéknek fâban valö szûkôlkôdését, sokat igérô szép jôvôvel biztat. Mar a podoliai vidéken vannak a glinsköi és skwarzawai barnaszén-telepek Zolkiew mellett és a többi, még kevéssé föltärt lignit-telepek Rawa ruska, Zloczöw és Czortköw kôrnyékén. A podoliai fensik e nyugati és éjszaki szélé- nek szâmos helyén régôta ismeretesek a barnaszén fölszinre bukkanö nyomai, melyek kôzûl azonban csak a Glinsko és Skwarzawa tâjékân mutatkozök szolgâltak nagyobb bànyamivelés alapjâûl és szâllitanak mintegy 30 év öta nem csekély mcnnyiségû szenet. A grudna-dolnai, glinsköi, myszyni és nowosielicai bânyavidékek jelcnleg Galicziâban az egyeduli széntcrmelôk, és 1895-ben a régihez képest ugyan mâr jdval tetemesebb, azonban még mindig nem valami nagy mennyiséget (457.800 métermâzsa barnaszenet 227.659 forint értékben) szâllitottak. A barnaszén telepeinek ismertetésével Podoliâba értûnk, mely Galicziânak harmadik geologiai vidéke és az imént emlitett fûtôanyagon kivûl csak külön- féle épit'ôkôveket mutathat fol hasznos àsvânyokul. Ez épitôanyagok azonban kétségtelenul több figyelmet érdemclnének, mint a mennyiben eddig részesultek. Az igen finom- szemcsés, kcmény és könnyen tâblâkra hasithatö devoni homokkô a podoliai fensiknak éjszakon Trembowla, délen meg Buczacz és Janöw közötti részén sok helyütt jöl föl van tàrva és kitunô anyagiil szolgâl- hatna lépcsôfokoknak, ütczakövczetnek s Galiczia hatàràn tùl mcsszire el lehetne szâllitani. Eddigelé azonban csak Keleti-Galicziâban basznàljâk, és csak a legjobban hasithatö homokkônek némely fajtâjâbôl készult s félig köszörült kasza-fénkôvckbôl szâllitanak csekélyebb mennyiséget kelet felé, Dél- és Kelet- Oroszorszàgba, Perzsiâba és Khinâba. A könnyu, likaesos, jöl földolgozhatö lithothamnium-mész, avagy a szârmât-fôldi surûbb mészkô is igen jö épitô- anyag. A kûlônféle szinû sûru gipszck és a kristâlyos hôfehér alabastromnak itt lclhetö szâmos fajtâi eddig diszitô és szobrâszati munkâknâl csak igen kevéssé értékesûltck. Remélhctô azonban, hogy a podoliai helyi érdekû vasûtak hâlôzatânak kiépûltével, melyen most nagy igyekczettel dolgoznak, c részben