Seite - 859 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

859 mellett is versenyezni képes a déli orszâgrészekben, és a belföldi liszttôl veszedelmesen elhôditja a fogyasztö kôzônség pârtolâsât. Jôl értesûlt felektôl a magyar liszt e hôditâsânak okâûl a magyarorszâgi malomiparnak ûgy mûszaki, mint gazdasâgi tekintetben kiemelkedô felsôbbségét halljuk emlegetni, s ez egyûttal déli Galiczia, igy példâul a Dunajec melléke szâmos vizi malmânak pangâsât is eléggé megmagyarâzza. Igen nevezetes és évrôl-évre nôvekvô emelkedést mutât a baromtenyésztés, meg az élô és leölt âllatok kivitcle ûgy a nyugati tartomânyok (nevezetesen Bées, Prâga, stb.), mint Németorszâg (különösen Szilézia és Bajororszâg) felé. A szigorûan végrehajtott âllategészségiigyi rendszabâlyok kôvetkeztében most mâr az azelött oly szörnyen pusztitô marhavész arânylag igen ritkân dûl, s az orszâg baromtenyésztése ûgy az egyes gazdâk, mint a gazdasâgi egyesûletek részérôl évek öta kivâlô gondozâs târgya. Kevésbbé kedvezô a vaj- és sajt- kereskedés âllapota. Az ûgy nevezett galicziai vaj némely piaczokon nem valami jô hirnek örvend, a minek azonban csak az az oka, hogy eddig, sajnos, nem sikerûlt elég nagy szâmû olyan tejszôvetkezetet alapitani, melyek a kellô tôkével fölszerelve, a vajkereskedést részint megbizhatatlan, részint a dologhoz nem értô kereskedôk kezébôl kivennék, a kik az ârûval banni nem tudvân, többnyire csakhamar elriasztjâk a kûlfôldrôl jelentkezô vevôket. Csak a legûjabb idôben alakitottak ûgy egyes nagy, mint a parasztsâg kôrébôl valô kisbirtokosok néhâny tejszôvetkezetet, melyeknek legkôzelcbb egyetemes kereskedelmi szôvetkezetté tômôrûlése kétségtelenûl kedvezô hatâssal lesz a galicziai termelôk vajkivitelére. Jôval szerencsésebben fejlôdik Galicziâban a tojâskivitel. A tartomâny évenként tôbb ezer vaggon tojâst szâllit ki 12—14 milliô forint értékben Német- és Angolorszâgba, meg a monarchia nyugati tartomànyaiba. A tojâs- kereskedés, fôkép keleti Galicziâban, elég tôkével birô s âltalâban megbizhatô kezekben van. Némely galicziai nagy-tojâskereskedônek évi 500.000— 1,000.000 forintnyi forgalma van, és sajât elârûsitô fiôkokat tart Német- orszâgban, tovâbbâ bevàsârlô ûgynôkségeket Olâh-, Orosz-és Bolgârorszâgban. A tojâst majdnem pusztân a kisgazdâktôl veszik s az rendesen hârom-négy kézen ât megy, mig a nagykereskedôhôz, tehât a tulajdonképeni szâllitôhoz kerûl. Ennek raktâraiban gondosan kivâlogatjâk az ârût nagysâg és frisseség szerint, ennek utâna pedig vagy azonnal lâdâkba csomagoljâk és elkûldik, vagy nagy, meszes vizzel telt tartôkban tcszik el a téli idôszakra. A nevezett czikkeken kivûl Galiczia kiviteli kereskedelmében fôkép még a szesz, fa, kôolaj és fôldi-viasz emlitendôk. Galicziâban csak egyetlenegy 108*