Seite - 30 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

30 gyónyórú helyen fekszik a hosszan elnyúló Strinsul lábánál; míg a hegy maga 1.377 méternyire emelkedik. Majd átkelünk a Luczina hegylánczán. A mestekanesti hágó, melyen át l .099 méternyi magasságban visz az országút, messze fóldón híres. Az úttest helyenként a vízmosások miatt szilárd falazattal van megerósítve; ez még I. Ferencz császár idejében épúlt. II. József császár korában itt még csak lovagló út vezetett át, a melyet épen az ó rendeletére kezdtek szekérúttá átalakítani. Az út második fordúlója alatt van az a forrás, melyból II. József császár itt jártakor ivott, midón e helyütt megpihenve a szép hegyvidékben gyónyórkódótt. S valóban meg is van e tájnak mindaz a vonzó szépsége, a mi e nevezetes hegyi úton való átkelést maradandólag emlékezetessé teszi. A vízválasztó tetópontjáig szúntelen emelkedve huszonnégy kanyarúlatot tesz az út, a mely eleinte magas, karesú fenyúfák kózótt kígyódzik, de ezeknek egy fordúló után már a hegyeik is alig látszanak. A mint az útas lassanként, szinte észrevétlenúl a szédító magasságba jut, a mennyire a jobbról-balról álló hegyek engedik, mind tobbet tekinthet át Bukovina remek hegyvilágából. Az erdó mély csóndjét csak egy-egy hegyipatak esobogása veri fól; vagy a es. kir. postakocsi trombitája, minthogy vasúti ósszckottetés híján Bukovina és Erdély kózótt a levélpostát is ez szállítja ide s oda. Hol kopár sziklák, hol erdós hegyoldalak mellett elhaladva jutunk az Arany-Bistritza vólgyébe, a hol hirtelen és egészen váratlanúl elóttünk terem, a mint a sziklánál balra bekanyarodunk, a csinos kis Jakobeny bányászhelység. A hegyi út esóndes magánya után egyszerre zajos sürgolódés, pezsgó élet és munkás szorgalom képei tárúlnak elénk, minthogy az itteni vasóntó-múhelyek, kohók és hámorok nagyobb számú dolgos kezet foglalkoztatnak. Ha este felé érkezünk, csak annál érdekesebb e kép, minthogy ilyenkor a magas kemenczék kürtóiból ezer meg ezer szikra száll fól az ég felé, búvós fényt árasztva az egész kis helységre. Lakói tóbbnyire német gyarmatosok, kikkel Bukovina bánya- vidékein gyakran találkozunk. A csinos mezei lakok ablakaiból hófehér függónyók és színes virágeserepek tekintenek felénk, s a házak elótti kertecskék ráesai mógúl bodzabokor és rózsató, kék liliom és szegfú kandikál ki az útra. A helység két templomának egyikében a szószék és a karzat egészen óntótt- vasból van. A kózeli Arszitza hegyen, 483 méternyire a vólgyfenék fólótt, súrú erdók sótétjében áll az úgy nevezett fékezó-ház, a mely alatt a hegy lábáig éró csúsztató-pálya kezdódik. Ezen szállítják a nyers érezet az Arszitza hegy bányáiból a jakobenyi foldolgozó mühelyekbe. Az említett helytól kissé távolabb van e hegyvidék legmagasabb pontja, az 1.709 méternyi SuchardzeL,