Seite - 34 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

34 tölüuk, s mind közelebb jutunk az erdööv határához. Itt már csak a gyalog- fenyú tenyészik folfelé álló ágaival és füzöld túleveleivel. Majd már csak a nagy kiterjedésú erdei rétek pompás havasi viránya gyönyörködteti változatos színárnyalataival szemünket, ennek utána pedig csak a rideg köves talaj ese ,'ész nóvényzete következik föl a csúcsig, a melyen az elragadtatásnak ör jnt kitörö szavaival üdvözöljük a páratlanúl szép kilátást. A távolban látszó magyarországi és romániai határhegyek rcmek korképéról a Dzumaleu köze- lebbi kornyékére vetjük tekintetünket, mely a Rareu, a Munczel (l .592 méter), a Piatra Doamna (1.648 méter), a Djili (1.639 méter) és az Aluna (1.667 méter) fenséges ormain pihen meg. A Dorna vólgyének déli részében a tartomány déli határáig kelet felé folytatódik a hegység, de lánczolata itt már kevésbbé összefüggö. Egyes hegyek, a melyek trachitból, kárpáti homokköböl vagy csillámpalából állanak, majdnem elérik a Dzumaleu magasságát, így a Lukacz (1.771 méter), a Vurf Munczeilor (1.776 méter) és a Piatra Dornii (1.651 méter). A nyugati rész alakúlata már inkább fensíkszerú, a széle felé azonban dombokba megy át. Az állami út, a mely ott, hol az országot elhagyva Erdélybe tér, 1.117 méternyi magasságban visz, Dornától kezdve majdnem szakadatlanúl síkságon halad. Keleti oldalán mocsarak, morotvák terúlnek, melyek kozúl a piluganyi terje- delmes lápokat Ludwig béesi udvari tanáesos 1894 július 26-án tudományos vizsgálat alá vétette. Ezek és a legelók vadászatra igen alkalmas" bozótos helyekkel váltakoznak. Azonban még az említett tetóle kórnyékén is több négyszógkilométernyi mocsarakat találunk. A szemet mindenfelé szabad kilátás gyönyörködteti, mely kivált nyugati irányban tárúl messzire, a hol az erdélyi felföld elóhegyei látszanak. De bármily nagy az innen áttekinthetó terúlet, sem az erdélyi, sem a bukovinai oldalon nem látunk néhány elszórt havasi majorságon és egy-két útszéli csárdán kivúl semmi emberi lakóhelyet sem. Mérfoldekre menö teii"ilcten Pojana Stampi az egyetlen kis telep. Ez is csak néhány apró vén házból áll, melyek az országút mentén sorakoznak, kelet felé pedig egy több kilo- méternyi hosszaságú mocsaras terúlettel határosak, a melyet a Dorna két mellékfolyócskája szegélyez. Csak a Dorna volgyében akadunk a már említett Dorna-Watrán kivúl még egy helységre, Dorna-Kandenyre és néhány tanyára, a melyeknek foldjén ásványvíz-források bugyognak. Sehol sem kerúl a tartományban az útasnak jobb alkalma, mint itt, arra, hogy a bukovinai hegységet oldalnézetben lássa. Már az erdélyi Maguránál,