Seite - 52 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

52 sok, ebbe a korba tartozö köszerszämot talàltak mär, hol egyesen, hol meg agyagedényekkel és kûlônféle esonteszközökkel vegyesen. Az egyesen lelt tàrgyak közül a Czernowitzban, Duboutzban, Franzthalban, Kuezurmareban, Onutban, Pojana Mikuliban és egyebütt talâlt, tûzkôbôl pattogtatott s részben esiszolt lapos baltäk, tovâbbà a Czudynban, Jaslowetzben, Kaezykâban, Zwiniaczében, stb. elôkerûlt, kûlônféle szaru-palakövekböl készitett és âtfûrt kôkalapâcsok meglehetösen jellegzetes képviselôi az effajta szerszâmoknak. Különösen az elôbbiek ûgy az anyag megvâlasztàsâra, mint alakjukra nézve éjszaknyugati, részben tâvoli lelô terûletekkel mutatnak kétségtelen hason- latossâgot. Fontosabbak az egyes lelt târgyaknâl a tartomànynak neolith-kori lakö és temetkezô helyei. Az eddigelé ismeretes nyilt laköhelyek közt a Pruth mentén fekvô szipenitzi a legkivàlôbb. Megemlitésre méltôk azonban az ettôl délre fekvô szerethi téglavetôkben, ûgy szintén az éjszakra esô Chliwestie és Doroszoutz helységekben lelt tàrgyak is. Régi telepulésre talàlunk esaknem mindenütt, a hol manapsâg is, daczàra a sok tôrténelmi hânyatâsnak, falu vagy vàros âll. Igen nyomös bizonyitéka ez annak, hogy az ilyen hely emberi telepedésre természetileg alkalmas. Az ûjabb kökorszak falvai aprö gunyhökböl àllottak, a melyeknek oldalait rôzsébôl fontâk és agyaggal tapasztottàk be és a melyeknek teteje alkalmasint ûgy, a hogy itten maig szokâsos, gyékénynyel vagy szalmâval volt befödve. Ezek a tuzveszélyes lakâsok bizonyàra gyakran estek a lângok martalékâûl. A lelt tàrgyak is bizonyitjâk ezt. A mostani föld szinétôl 1 — 2 méternyi mélyen sokszor egész tömeg vilâgos vörösre égett ilyen, gunyhövakolatböl valö agyagdarabokat talàlnak, a melyeken a tuzben elpusztûlt sôvénynek a lenyomata is meglâtszik. Ezek közt a beomlott vakolat- darabok közt fekszenek azutân a kûlônféle tuzkô- és csontszerszàmok marad- vànyai, étkezések csonthulladékai, szâmtalan edénycserép és ritkasâgképen agyag alakocskâk tôredékei is. Ezek a eserépmaradvânyok a lelt" tàrgyak között a legbecsesebbek. Az edények sokféle formai közül szemünkbe szöknek a nagy, néha több mint félméternyi âtmérôjû eleségtartôk, kûlônféle nagy cserép- edények, lapos és mély tâlak és érdekes kettôs âllvânyok, a melyeket bizonyàra kisebb, öblös feneku edények talpànak kell tartanunk. Mindezt puszta kézzel meglehetösen fînom agyagböl formâltâk, jöl kisimitottâk és kisebb tuzön kiégették. Az edényeknek szine vilâgos barna vagy vörös, és sôtétbarna vagy vörös szinekkel vannak kifestve. Ez a festés egészen sajâtsâgos. Nem éri be azzal, hogy az ôskori lelt tàrgyakon olyan gyakran elôfordûlô geometriai