Seite - 59 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

&é de a halál meghíúsította tervét. Mikor Augustus alatt a Duna lett a római birodalom határa, dákok és rómaiak kózt órókós volt az ellenségeskedés, míg Traján két hadjáratban (lOl —103 és 105—107) vitéz ellenállás után meg nem tórte a dákokat és királyukat Decebált, Daciát meg római tartománynyá nem tette. Dacia római tartomány határai Ptolemaeus fóldrajzi író (150 kórúl) szerint délen a Duna, nyugaton a Tisza, éjszakon a Kárpátok s délnek való kanyarodásáig a Dnieszter, keleten a Pruth volt egy vonalban a Dnieszter- kanyarodásig; a Pruthtól keletre a Dnieszter torkolatáig terjedó tóbbi dák terúlet kózigazgatásilag Alsó-Moesiához tartozott. E szerint a római Dacia magába foglalta a mai Bukovinát is, melynek éjszaki határán csakugyan találtak római határsánczok maradványait a Dnieszter éjszaki vidékén. De valóságban a római uralom csak kevéssé terjedt ki e tájra, valamint a keleti Hátsó-Kárpátvidék tóbbi részére. Legalább nincsenek híteles bizonyítékaink, hogy e vidékeken római telepek lettek volna idónként ide rendelt katonai órségeken kivúl, melyek Dacia keleti tájain egyedúli képviselói voltak a rómaiságnak. Az a nagyszerú, „az egész római világból megszámlálhatatlan népsokasággalu létesített gyarmatosítás, melyet Traján telepített le Daciában s melylyel a mai román nemzetiség alapjait megvetette, Erdélyre mint fó terúletre, a Temeskózre s nyugati Oláhországra szorítkozott, hol is élénk római polgárosodás fejlódótt, melynek ékesszóló tanúsága az ott talált számtalan fólírat és másnemú emlékek. Az ország tóbbi részeiben a dákok a római uralom alatt is folytatták saját külón életóket. Az éjszaki határon még szabad dák tórzsek laktak, kikkel idónként viszályok támadtak s kik az elóre toró gótokhoz csatlakoztak. A Gallienus alatti zavarokban (260—268), a harmincz zsarnok korában a római birodalom elveszté Daciát. Auretianusndk (270—275) le kellett e tartomány visszaállításáról mondania; kivonta a még ott levó csapatokat s az elüzótt, vagy kivándorlásra hajlandó tartományi népnek új lakó helyet adott a Duna jobb partján, a róla nevezett Aurelianusi Daciában. Az ország új urai a gótok lettek mint a rómaiak szóvetségesei. Ezek a síkságon a Kárpátoktól keletre telepedtek meg s bizonyára bírták Bukovinát, legalább a dák lakosság még ott éló maradékának urai voltak. A Daciában uralkodó nyugati gótokat a hvnok vihara (375) a Dunán túlra vetette. Azóta a keleti Hátsó-Kárpátvidék századokon át nomád hordák sivatag lakóhelyc volt, melyek egyik a másik után egy idóre birtokba vették. E változásokban a szlávok maradtak meg 8*