Seite - 60 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

60 legtovább s hagyták vissza a helynevekben hosszabb megtelepedésôk bizo- nyítékát. A szlávok már a hun birodalom bukása után (453) jelentkeznek, mint a Keleti-Kárpátok lakosai. A vendek vagy szlov/nek terúletétól hcgység válasz- totta el a gepidák fóldjét, kik a hunok távozása után mint a kelet-rómaiak szôvetségesei birtokba vették Daciát. Az avar korszakban, mely a gepidák uralmának bukását követte, a szlávok részint az avarok kôrnyezetében, részint saját terjeszkedó képességôkkel a legnagyobb mértékben elteijedtek a kárpáti országokban s a VII. század kezdete óta a Balkán-félsziget éjszaki terúleteit is megszállották. Az átkóltózés után a Dunán innen maradt szlávság túlélte az avar uralmat s késóbb, legalább Dacia terúletén, oláhokba és magyarokba olvadt be. Mikor a magyarok, kik a Kárpátok keleti vidékén való rövid tartózko- dásuk idején s nyugatnak irányúló útjokban valószinúleg Bukovinát is érintették, a Tisza és a Kôzép-Duna mentén megtelepedtek (895), a török besseny'ôk vették birtokba a magyaroktól elhagyott és Atelközinek nevezett foldet a Dnieper és Szereth közt. Terûletôk éjszaknyugatra az éjszakkcleti Kárpátokig ért; itt voltak legközelebb egymáshoz a bessenyók és magyarok lakóhelyei. A bessenyök legközelebb éló tórzse a Gyla tórzse volt, mely e szerint a Kárpátok éjszakkeleti lejtójén s a Felsó-Szerethnél és Pruthnál lakott, beleértve Bukovinát is. A XI. század második felében a bessenyók fó tórzsei átkóltóztek a Dunán. Örököseik a keleti Hátsó-Kárpátvidéken a kunok vagy (mint arabs források nevezik óket) guzok (a byzancziaknál uzok), Iegkózelebbi tórzs- és nyelvrokonaik lettek. De a kun hatalom fó fészke azután is a Don és Dnieper kózótti síkság maradt, míg a Kalka vizénél vivott csata (1223) után nehány évvel a mongolok támadása alatt óssze nem omlott. Addig a kunok voltak az egykori bessenyó fold urai, melyet immár a fekete kunok országának neveztek ellentétben a keleti Fehér-KunországgA (a fó ország). Ugy látszik, a kunok csak részben és idónként tolták elóbbre lakóhelyeiket nyugatnak, de a mongoloktól szorongatva Magyar- országnál kerestek támaszt s csak ezóta kezdtek tómegesen a Kárpátok keleti részében megtelepedni. Ott sem volt maradásuk. A mongolok nóvekedó hatalma a szétforgácsolt kun hordákat részint a Dunán át, részint Magyarországba nyomta, hol tórzsük java része a Tisza rónáján telepíttetett meg (1239). Az éjszakkcleti Kárpátok huzuí)ai (Bukovinában és Galicziában) úgy látszik, a kun népmaradék elszlávosodott utódai, kik a hegységbe szorúlva, meg- tartották a nemzeti guz vagy uz nevet. Kun telepitést jeleznek Bukovinában