Seite - 62 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

62 A Kárpátoktól keletre esó országba való bevándorlás, mint említettük, csak a bessenyôk elvonúlása után kezdödött. Minthogy ez a bevándorlás a dako-román tórzsországból leginkább éjszaknyugat felól folyt, a román telepek a Kárpátok keleti vidékein elöször az éjszaki tájon a legszámosabbak. Az 1164-iki byzanczi jelentésen kivúl az orosz évkônyvek is említik az oláhokat Halics határain. Beszélnek az úgy nevezett bolochovczokról, kiknek külön terûletôk volt Halics, Volhynia és Kiev fejedelemségek kôzelében éjszakra egész a Felsó-Bugon túlig. Nevök azonos a voloch-chal (oláh), mit az okíratok bizonyítanak, melyekben Bolechov galicziai városka „villa valachorum" néven fordúl eló. A bolochovczok saját, kenézeknek nevezett vezéreik alatt éltek, mint Magyarországban és Erdélybcn s bizonyos onállóságnak örvendtek. Elöször 1231-ben említik óket abban a háborúban, melyet II. Endre magyar király Halics birtokáért viselt; segédcsapatai közt a bolochov kenézek a magyarok szôvetségeseikép szerepelnek. 1235-tól 1240-ig új hadjáratokat indítottak az orosz fejedelmek eilen s még a mongolok betôrései után is elég erósek voltak, hogy a volhyniaiakkal hosszabb és makacs háborút vivjanak, mely 1257-ben emezek gyôzelmével végzôdôtt. Azóta nem mutatkoznak tôbbé. Az 1150. évi orosz évkônyvekben említett Bolochovo vidék, mely a Bug felsô folyása mentén terûlt, lehetôvé teszi, hogy a románok ez irányban való elónyomúlását egész a jelzett idöig kövessük. Az orosz évkônyvek bolochovczai az 1164-ki byzanczi jelentésben említett halicsi határszéli oláhoktól alig választhatók el. Kiterjedésôk tcrúlete már a XII. század derekán az éjszak- keleti Kárpátoktól a Felsó-Bugig teijed a mai román nyelvterúlet határain túlra. Magyarországgal való ôsszekôttetéseik, melynek szôvetségesei voltak orosz szomszédaik eilen, Magyarországgal való szomszédságra s egyszersmind magyarországi származásra mutatnak. Mig a Kárpátoktól keletre esó föld éjszaki vidékein a románok a XII. és XIII. században ennyire elterjedteknek és harczra termetteknek jelentkeznek, Moldva déli részein kevésbbé lépnek elótérbe. Az a jelcntés, mely a Fekete- tenger melléki oláhokról fönmaradt, kik 1166-ban mint a byzancziak szôvet- ségesei küzdenek Magyarország eilen s az „egykori római gyarmatosok utódainak" mondatnak, Havasalfôldére, honnan a támadás délkeletról folyt Magyarország eilen, nem pedig az ugyanakkor „pusztának és Iakatlannak" talált Moldvára vonatkozhatik. Moldvában oláhokat a fejedelemség alapítása elótt az éjszaki vidékeken kivúl csupán a kunok egy részének keresztény hitre való áttérése (1227) után magyar védnôkség alatt alapított kun püspokségben,