Seite - 63 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

63 melynek terúlete a Kárpátoktól keletre a Szerethig ért, említcnek 1228-ban és 1234-ben kunok és székelyek mellett. Miclótt a Kárpátok keleti részén a román telepedés, mely kétszáz évvel a moldvai fejedelemség alapítása elött kezdödött, végét érte volna, bekövet- kezett a mongol támadás (1240) s végct vetve a kun uralomnak, eldöntötte a keleti Hátsó-Kárpátvidék további sorsát. De Moldva még egy századig tatár uralom alatt maradt. Magyarország a mongolok betôrése után kisérletet tett ugyan, hogy érvényre emelje az úgy nevezett Kunországra vonatkozó jogait. Ezek elsó sorban az országnak a szent koronától való azon állandó függésére irányúltak, melybe a magyarországi románok által való részleges birtokba vétel e földet juttatta. A magyar király e jogait akként gyakorolta, hogy a „Kunország király a" ezímet viselte, melyet már II. Endre fölvett s hogy fóvédnóke volt az egykori kun pûspôkségnek. IV. Béla 1247-ben a pápa által megerósített arany bullával a János-lovagrendnek adományozta az országot, de felsóbbsége fóntartásával. Csakhogy az adomány nem lett érvényessé. Már 1254-ben jelenti Béla király a pápának, hogy a tatárok a részben neki alávetett melléktartományokat : Russiát, Kunországot és Bulgáriát meghódoltatták s Magyarországot is új betóréssel fenyegetik. Bukovinai tatár telepekról néhány tatár eredetú helynév is tanúskodik. Moldvából a tatárok gyakrabban fenyegették a magyar birodalom határait, míg I. Lajos uralkodása elsó éveiben a magyar hadak saját földjükön ismételve tönkre nem verték s vissza nem szorították öket. E küzdelmekben, Moldva alapításának mondája szerint, a máramarosi oláhok is részt vettek, kik erre elfoglalták a tartományt s vezérôk Drágos alatt megalapították a moldvai fejedelemséget. A monda UlÁszló vagy László nevú magyar király idejére teszi ez eseményt, ki hadsereg élén „római segélycsapatokkal" nyomúlt a moldvai tatárok eilen s ki verte óket a tartományból a Dnieszteren túlra. A hadi szolgálatok fejében a segélyére jött „rómaiaknak", kik elsó sorban harczoltak a tatárok eilen, Máramarosban jelólt ki lakóhelyet. Innen szállották meg a király beleegyezésével a tatároktól odahagyott tartományt s vezérôk, Drágos, lett vajdája az ekkép alapított moldvai fejedelemségnek. Ha nem veszszilk számba azokat a „római segélycsapatoka-at, melyek révén a máramarosi és moldvai oláhok római származását magyarázni akarják és csak az említett harczokban való részvételôknél fogva hozhatók velök kap- esolatba : a monda veleje az, hogy a moldvai fejedelemséget máramarosi oláhok alapították László magyar király egy hadjárata alkalmával, mely a tatárokat