Seite - 71 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

71 Péter ez elhatârozâsânak legkôzelebbi inditôoka bizonyàra a tôrôk veszély- ben rejlett, mely a szomszéd Havasalfôldet mâr is fenyegette. Biztonsâgot keresett tehât a hatalmas szomszéd birodalomra valô tâmaszkodâsban, a mint csakhamar Havasalfôld fejedelmét is véd- és daczszôvetségbe vonta Lengyel- orszâggal. A lcngyel felsôbbség elismerése azonban mindenesetre a Magyar- orszâgtôl valô régibb fuggésbôl folyt. I. Lajos kirâly 1370 (nagybâtyja, Kâzmér halâla) ôta Lengyelorszâg kirâlya is volt s uralkodâsa utolsô éveiben megint érvényre emelte Moldva fôlôtt felsôbbségi jogait, melyektôl Bogdân Novii Szent Jànos ereklyéinek itvitele Suczawàba. megfosztotta volt. Ha mâr nem maga Laczkô 1370 utân (azon târgyalâsok- ban, melyeket Lajos kirâly 1372-ben IV. Kâroly csâszârral folytatott, Moldvàt a magyar korona melléktartomânyânak mondjâk) : akkor bizonyâra utôdai, fôleg a kettôs vâlasztâs okozta kôrûlmények kôzt szegôdtek a magyar felsôbb- ség alâ. Mikor Lajos halâlâval (1382) leânya, Hedvig, ôrôkôlte a lcngyel kirâlysâgot s Jagetto Ulâszlô litvân fejedelemmel kelt egybe (1386), ki 1387 februârjâban Vôrôs-Oroszorszâgot is hatalmâba hajtotta Moldva hatârâig, Péter indittatva érezé magât, hogy a magyar felsôbbség helyett Lajos ifjabb leânyâét és férjeét ismeije el. A Magyarorszâgban akkor tâmadt bonyodalmakon kivul ily értelemben hathatott râ a szerethi kath. pûspôk is, ki Lengyelorszâgbôl szârmazott. A lengyel felsôbbség azzal a haszonnal is jârt, hogy nem volt