Seite - 73 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

73 lengyel várat és vidékét adományozta. A Vitold ellcni háborúban a podoliaiak és moldvaiak Bractawnál megverettek s Koriatowicz Tivadar Magyarországba volt kénytelen mcnekûlni. Ez úgy látszik Román bukását is okozta, k¡ a kormányzást testvérénck, Istvánnak kényszerúlt átengedni. I. István (1393 —1399) a moldvai krónikák szerint hét évig, helye- sebben hat évnél valamivel tovább uralkodott. Románnak, a tôrvényes fejede- lemnek bukása s a kormányváltozással bcállt belviszályok Zsigmond királyt arra ôsztônôzték, hogy újra érvényre emelje a magyar korona jogait Moldvában. 1394-bcn hadat vezetett tehát oda s le verve az erós ellenállást, Suczawába, a fejedelmi székhelybe nyomúlt s hódolásra kényszeritette István fejedelmet, ki ismét adófizetésre kóteleztc magát. De az ekkép visszaállított magyar fóuralom nem sokáig tartott. István bojárjaival már 1395 január 6-án okíratot állított ki, melyben mint húbéres a lengyel királynak hódol ; már elôbb lemondott a Péternek és Románnak zálogba adott Pokucziáról. Említi, hogy Ulászló király „segitségével" szerzé meg az uralmat, elismeri a lengyel felsóbbséget s kôtelezi magát, hogy a magyar király, a havasalfôldi vajda, a tôrôk, tatár és orosz, valamint a német lovagrend ellen segítséget ad Lengyelországnak. Feltúnó a havasalfôldi vajda említése, ki ôt évvel azelôtt szôvetség- szerzôdést kôtôtt a lengyel királylyal s azt 1391-ben megújította. Meglehet, hogy Mircza már ekkor Moldva belügyeibe akart Román visszahelyezése érdekében avatkozni, a mit késôbb csakugyan megtett. De a nikápolyi csatában ( 1396) Mircza, 1395 márczius óta a magyarok szôvetségese mellett fejedel- môkkel együtt a moldvaiak is a keresztény seregben kûzdôttek, melyet Zsigmond a tôrôk ellen vezetett. István uralkodását a konstantinápolyi patriarkasággal folytatott heves egyházi viszálykodás foglalta el. Valószinúleg a Koriatowicz Gyôrgy által 1374-ben az ochridai patriarkaság joghatósága alá helyezett metropolita halála után tôrtént, hogy a konstantinápolyi patriarka Moldva részére metropolitát nevezett ki s magának kôvetelte a moldvai egyház fôlôtti jogható- ságot. De kinevezettjét, kit 1393-ban említenek elôszôr, a moldvaiak el nem ismerték, hanem kiúzték az országból, mire 1 394-ben Timovába helyezték át. A viszály okozóiúl két moldvai pûspôkôt, Józsefet és Meletiust említenek; amaz Asprokastronban (Akkerman) székelt, az utóbbi székhelyét nem említik, de hihetóleg Suczawa volt az, a metropolita késôbbi székhelye. A viszály kôvet- keztébcn a patriarka a két pûspôkôt nagy egyházi átokkal, az országot interdictummal, a fejedelmet, a papságot s a népet kis egyházi átokkal sújtotta. B. 10