Seite - 83 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

83 dicsérni, magasztalni és csodàlni. Dlugosz, az egykorü lengyel krdnikâs, török gyôzelmei alkalmâbôl ezt irja : „Oh! milyen csodâlatra méltô férfiû, a vitéz fejedelmeknél, kiket annyira bàmulunk, semmivel sem csekélyebb, a ki nap- jainkban olyan nagyszeru gyôzelmet aratott a törökön, a vilâg fejedelmei közt az elsô! Nézetcm szerint ô lenne a legméltôbb, hogy a keresztények közös tanâcsâval és egyhangû hatârozatâval reâ ruhâztassék a vilâg uralma és kormânyzata, különösen azonban a török elleni fôvezérség, mert a többi kath. kirâlyok és fejedelmek tétlenséggel és mulatozâssal vagy polgârhâborûval töltik idejöket." IV. Sixtus pâpa Istvânnak „kitünö vitézségét s a kereszténység irânti jeles érdemeit" magasztalva, ezt irta neki : „a hitetlen török, közös ellenségûnk elleni tetteid, melyeket eddig oly bölcsen és vitézul hajtottâl végre, nevedet annyi fénynyel gyarapitottâk, hogy mindenkinek ajakân vagy s min- denki egyhangülag dicsôit." Ugyanigy magasztaljâk Istvânt, kit Hunyadi Mâtyâs magyar kirâly „a vallâs és az üdv buzgö védôjének" nevez, az egykorü velenczei kôvetjelentések. Muriano velenczei orvos, ki Istvânt halâlos âgyâti âpolta, a dogenak a fejedelem következö mondâsât jelenti : „36 csatât vivtam, miöta ez orszâg ura vagyok, melyek kôzûl 34-ben gyöztem, és csak kettôt vesztettem el". Trônraléptekor az orszâg fûggésben volt Lengyel- és Magyarorszâgtôl s adöt fizetett a szultânnak. Ô egyelôre sem a magyar, sem a lengyel felsôbb- séget nem ismerte el, de mig a két orszâggal meg nem egyezett, a törökkel sem akart szakitani ; hanem hogy adöt fizetett volna neki, mire elöde kötelezte magât, aiTÖl megbizhatö hirünk nines. Lengyelorszâg irânyâban, hol az eluzött Péter menedéket és segélyt talâlt, Istvân az elsô két évben ellenségesen viselte magât s be-betört Pokucziâba és Podoliâba. Csak 1459-ben létesûlt a lengyel kirâly s a fejedelem követe közt egyesség, mely szerint az addigi ellenséges- kedés és kölesönös fosztogatâs megszùnik, s Péter jôvôre nem fog Moldva hatâra kôzelében tartözkodni. Istvân megigérte, hogy segiteni fogja a kirâlyt „a pogânyok" (török és tatâr) eilen, ellcnben a kirâly is köteles ôt védeni. A következö évben megûjitotta a lembergi kereskedôk régi kivâltsâgait. 1462 mârczius 2-ân Suczawâban a metropolitâval és a bojârokkal hûséget fogadott Lengyelorszâgnak azon nyilatkozattal, hogy elôdei szokâsa szerint elismeri a lengyel korona felsôbbségét. Mig a Lengyelorszâghoz valö viszony ekképen helyre âllittatott, Magyar- orszâggal ellenségeskedések kezdôdtek. Péter, a ki Lengyelorszâgban nem érezte magât biztonsâgban, Hunyadi Mâtyâsnâl keresett és talâlt segélyt. 11*