Seite - 90 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

90 Moldvâba ; a vidék ôsszes ruténjei, mondja a kiràlyhoz intézett hivatalos jelentés, a vajdâhoz pârtoltak ât. Istvân azt âllitotta, hogy az elfoglalt terûlet ôs idôtôl fogva Moldvât illeti. E hadjâratbôl Istvân sulyos kôszvénybajjal tért haza. Ismét a magyar kirâly eszkôzôlte ki testvére, a lengyel kirâly kérelmére a békét. 1503 oktôber- ben a kilzdô felek abban âllapodtak meg, hogy kûveteik november 2-ân Kolaczynban talâlkoznak Ulâszlô kôveteivel, hogy megszemléljék a megszâllt teruletet a haliczi erdôtôl délre a Dnieszter és a Kârpâtok mentén. De mielôtt az ûgy elintézést nyert volna, Istvân 1504 julius 2-ân meghalt. Istvânt, kit a moldvai évkônyvek Nagy melléknévvel ruhâznak fôl, „nagy gyâsz és siralom kôzt, megsiratva az orszâg minden lakosâtôl, halâla utân ûgy tisztelve, mint szent" — mondja Ureche krônikâja — temették cl kedves kolostorâban, Putnâban, melyet 1466-ban kezdett épiteni s 1470 szeptember 3-ân nagy egyhâzi pompâval szenteltetett fôl. Istvân korâbôl nem egy értékes egyhâzi edény, ruha és misekônyv ôriztetik ott ma is; ellenben a régi épulet elpusztult s az 1662-bôl valô uj zârda-templom is tôbbszôr âtépittetett. Istvân alapitotta Bukovinâban a petrouczi — Suczawa mellett —, a szent-iliei és voroneczi zârdâkat is, mclyck ma plebânia-templomok ; mind- hâromban vannak még régi falfestmények bibliai és egyhâztôrténelmi jelenetek rajzâval, kôztûk van Istvânnak férfikorabeli arczképe. Hasonlô egykoru arczkép maradt fônn azon evangeliariumban, melyet Istvân a humori zârdânak ajân- dékozott: kôpczôs alak byzatni ôltônyben, koronâs fejjel, lecsûngô vilâgos- barna hajjal s merész nézésû sôtétkék szemmel. A négy klastromon kivul Istvân Bukovinâban hârom, maig is meglevô templomot alapitott : a badeucz- milleszouczit, a volloveczit és a reussenyit, ez utôbbit atyja, II. Bogdân siremlékével. A hagyomâny szerint Istvân halâla elôtt azt ajânlotta fiânak és utôd- jânak, Bogdânnak, kôssôn Tôrôkorszâggal hûbéri szerzôdést, mely évi adô- fizetés fejében biztositsa az orszâgnak belsô ônâllôsâgât. Erczte, mi vârakozik Moldvâra, ha nem olyan harczias ember a fejedelmc, mint ô volt. III. Bogddn (1504 — 1517) akkor vette ât az uralmat, mikor a Pokucziâért folyô viszâly még elintézést nem nyert. Kevéssel Istvân halâla elôtt a lengyelek betôrtek Moldvâba s roppant pusztitâst tettek. Bogdân Sândor kiràlyhoz kôvetséget kuldôtt, mely békét kôssôn s megkérje szâmâra a kirâly nôvérét, Erzsébetet. 1505 mârczius 16-ân Lublinban megkôtôtték a hâzassâgi szerzôdést, melyben Bogdân lemondott Pokucziârôl s kôtelezte