Seite - 98 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

98 Istvân erdélyi vajda fcgyvert fogott a dolgok ûj rendje eilen. A szultân utasitotta tehât Pétert, nyomuljon Erdélybe s a török csapatokkal egyesûlvc végezzen Mailâthtal. 1541 nyarân Péter teljesité e megbizâst, Mailâthot foglyul ejté s a portânak kiadta. A kôvetkezô évben Péternek ismét teljesi- tenie kellett a szultân megbizâsât, hogy az erdélyieket az esedékes ÎO.OOO arany évi adö megfizetésére kényszeritse. Mâs részt a szultân parancsâra visszakapta Csicsö és Kilkûllô vârait. Ferdinànd kirâlylyal Péter mâsodik uralkodâsa idején ¡s jö viszonyban maradt. 1542 deczember 6-ki német (szembetûnô rumenismusokkal tele) levelében, melyet Péter követe, Fischer Jakab adott ât mâs, szöbeli üzenetekkel együtt a kirâlynak, biztositotta, hogy védnôke, Ferdinànd irânyâban mindenkor megtartja a hûséget. Meg is tartotta halâlig. Ellenben Lengyelorszâggal meg- lehetôsen feszult viszonyban maradt, sôt 1546-ban attöl lehetett félni, hogy a viszâly ujra kitör. Péter azonban augusztusban meghalt. Rares Péter az utolsö derék férfi a suczawai fejedelmi széken. Ureche krônikâja ezt mondja röla : rlgazi fia volt a jö Istvânnak, mert mindenben atyjâra ütött. Hâborûiban szerencsés és gyözelmes volt, és sok jö s Istennek tetszô munkâba fogott. Az orszâgnak atyaként viselte gondjât, igazsâgot igazsâgosan szolgâltatott. Alakja elôkelô volt, tetteiben bâtor, beszédében ékes, és mindenki elismerte, hogy râtermett az uralkodâsra. " Péter fiainak, II. IlléswzV ( 1546— 1551 ) és VI. Istvdnnak (1551 — 1552) gyarlö uralkodâsa alatt lengyel befolyâssal Lapusnean IV. Sdndor (1552 — 1561; 1564 —1568), III. Bogdân tôrvénytelen fia vâlasztatott fejedelemmé. Neje Péter leânya, Ruxanda volt, s igy hâzassâgâval a Raresek ôrôkébe is lépett. Azt, hogy a lengyelek ôt tâmogattâk vetélytârsai eilen Ruxanda kezének s a trönnak megszerzésében, ûgy eszközölte ki, hogy 1552 szep- tember elején hödolö esküt tett Zsigmond Agost kirâlynak. Ezzel Lengyel- orszâg bizonyos tekintetben visszaâllitotta a régi hûbéri viszonyt, mely Nagy Istvân öta megszûnt. De Lengyelorszâg legkevésbbé sem öhajtotta névleg visszaszerzett felsôbbségét a portâval szemben érvényre emelni, sôt Zsigmond Agost nagyon aggödott, hogy az esko elfogadâsâval is magâra idézi a szultân haragjât. Sândor hôdolatânak nem volt tehât tovâbbi kôvetkezése. Sândor gazdag ajândékokkal a porta jôvàhagyâsât is megszerzé. A szultân megbizâsâbôl Magyar- és Erdélyorszâgban (1553-ban és 1556-ban) Jânos kirâly özvegye, Izabella és fia mellett Ferdinànd eilen harczolt és csapatokat küldött Munkâcs fôlmentésére (1557). Ellenséges magaviselete arra birta