Seite - 114 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

4 küldte egy tiszttel és két altiszttel báró Eitzenberg Károlyt, a második oláh gyalogezred ezredesét. A kóvetkezó öt pontra nézve kellett tájékozást hozniok : lehetséges lesz-e ott jó országútat építeni Erdélyból Salicziába; milyen terú- letet kellene birtokba venni, hogy könnyen védhetó határvonalat nyerjünk; milyen a megszállandó terúlet természete, minó értéke lesz a monarchiára nézve, s végúl hogyan fogja a lakosság az uralomváltozást fogadni ? További útjában, azon a nagy kerúlón, melyet tenni kellett, hogy Kelet- Galicziába jusson, a császár bizonyára gyakran megemlékezhetett tervéról. A Galiczia és Bukovina közti határon, Szniatyn városkában kapta meg 1773 augusztus lO-én kiküldötteinek jelentését, mely minden tekintetben meg- felelt várakozásainak. Az illetó moldvai földdarab megszerzése — jelenti Enzenberg — nem esupán az Erdélyben és Kelet-Galicziában állomásozó csapatok számára teremtené meg a legjobb ôsszekôttetést, hanem a két tartományt oldalt is biztosítaná. Elómozdítaná a kereskedelem lendületét is, mert az árúczikkek, melyek Torokországból Jászvásáron át szállíttatnak Ukrajnába és Podoliába, Bukaresten, Brassón, Beszterczén, Czernowitzon és Szniatynon át vennék útjokat. A mi végúl a lakosok érzelmeit illeti, a parasztok, kik sulyos iga alatt nyögnek, azotina] Ausztria mellett nyilatkoz- nának ; ellenben a nemesség és a papság eleinte félne, hogy az új uralom csorbítani fogja hatalmi körüket; de ók is hamar máskép gondolkodnának s örömmel csókolnák meg a Habsburgok igazságos kormánypálczáját. Enzenberg jelentése alapján Mieg százados alatt nehány vezérkari tiszt bízatott meg a Galicziával, Magyarországgal és Erdélylyel határos terúlet térképészeti folvételével. Mieg azt a részt vállalta el, melyet a Pruth és Dnieszter folyók és az úgy nevezett bukovinai erdó, vagyis a Chotintól éjszaknyugatra Czernowitz kôzeléig éró bükkös hegyhát zárnak közre. Erról 1773 szeptember 17-én habár csak vázlatos átnézeti térképet küldött a galicziai hadparancsnokságnak s egyszersmind hosszú jelentésben fejtegette, ép úgy mint Enzenberg tette, a terúlet megszerzésének hasznait. Immár csak az volt hátra, hogy jogczímet találjanak, melynek alapján Moldva e részének átengedését követelni lehetne a portától. E föladat a tôrté- netben jártas báró Seeger ezredesre hárúlt, ki 1773 deczemberben be is bizonyította, hogy a bukovinai erdóig s a Pruthig terjedó minden moldva terúlet, sót ezenkivúl az is, mely délre feküdt a Czernowitztól Szerethnek s innen Borgónak menó hegyvonalig, egykor a most Ausztriához tartozó Galiczia és Lodomeria királyságok alkotó része volt.