Seite - 116 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

116 Mikor báró Thugut Ferencz, konstantinápolyi osztrák követ Kaunitztól az udvar e tervéról tájékozást nyert, egyenesen kimondotta, hogy ha nagyobb terúletet kivánnak, nem reméli, hogy annak átengedését barátságos úton kieszkózólhetné a portától. E folfogásához ragaszkodott, midón Bécsból újra szóba hozták ezt az ügyet. Azt ajánlotta, pihentessék a dolgot legalább addig, mig elintézésére kedvezó alkalom kinálkozik. Thugut aggodalmai nem ingatták meg a császárt elhatározásában, sót Mieg és Seeger jelentései jobban megszilárdították abban. E mellett Bécsben azt remélték, hogy az új és mérsékeltebb békefóltételek, melyeket a pétervári udvar 1773 deczemberben a portának tett, véget fognak vetni a hosszú háborúnak, mely esetben a török Ausztria irányában is elózékenyebb lesz. Igy tórtént, hogy II. József 1774 január 4-én elrendelte, hogy a császári sasok kitúzését „Pokucziának újonnan megállapított határa mentén" akkorra halaszszák, mikor az orosz csapatok Moldva e részéból kivonúlnak, akkor azonban haladéktalanúl végrehajtsák s a kijelölt terúlet átengedését „határ- szabályozás név alatt" eszkózóljék ki a portánál. Csakhogy az események más folyamot vettek, mint Bécsben képzelték. 1774 január 24-én meghalt a békére hajló Musztafa szultán s utóda, Abdul Hamid, ridegen elutasította Oroszország ajánlatait. Thugut ekkor azt taná- csolta, hogy mindenek elótt a kivánt terúlet valóságos birtokába kell helyez- kedni. A porta — írta február 3-án Kaunitznak — könnyebben elismeri a befejezett tényt, mint hogy ónkényt engedjen át oly nagy terúletet. Ennélfogva a császár márczius 6-án azon hozzátétellel újította meg a sasok kitúzése tárgyában kiadott rendeletét, hogy Pokuczia és Moldva közt az addigi határjelzó oszlopok eltávolításával a határ bizonytalanná tétessék, Mieg pedig mérje föl az egész terúletet s mihelyt a császári sasokat ki lehet túzni, védelmókre némi katonaság menjen oda. Aprilisban az orosz csapatok a Duna mentén új hadjáratra ósszpontosít- tattak, s e végból Czernowitz és Suczawa vidékéról is távozni kezdtek. Ez arra ósztónzé Mieget, ki május elején akart munkájához fogni, hogy támo- gatásúl két huszárcsapatot kéijen, melyek lóavatás ürügye alatt Czernowitz- ban és Prevorodekben szállásoltassanak el. Noha e kivánság. épen nem állt összhangban a császárnak 1774 január 4-ki és május 6-ki rendeleteivel, teljesítését József „a kitúzótt szándék elérésére" alkalmasnak találta. Csak azt kell — mondá — Mieggel megértetni, hogy Moldva, míg ott orosz hadak állanak, a hadi jog szerint Oroszország által meghódított tartománynak