Seite - 118 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

IIS jogkóvetelések fôltûntetésével, scm az Erdélybôl elfoglalt oláh részck vissza- adásával nem lehet a bukovinai kerúlet átengedésére bírni. Hosszú és meddô magyarázatok helyett elöször is teljesen birtokba kell venni egész Bukovinát, azután meg azon rövid nyilatkozatra kell szorítkozni, hogy nyomós okokból az Ausztriára szállt lengyel tartományok jogszerú alkotó részének tekintik a megszállott terúletet s azt szükség esetén fegyverrel is meg fogják védeni. Ennek kôvetkeztében a császár október 27-én elrendelte, hogy nagyobb számú had szállja meg és biztosítsa Bukovinát, s ha a Galicziában állomásozó haderó e czélra nem elég, Magyarország legközelebb fekvó részeiból még két ezredet küldjenek oda. Báró Elrichshausen táborszernagy, Galiczia parancsnoka, e közben a kérdéses terúletet csaknem egészen megszállotta. Október 24-én Splényi tábornok is Czernowitzba érkezett. összesen négy helyórségi zászlóalj és egy huszárezred volt akkor Bukovinában. Novemberben még egy helyórségi zászlóalj s egy második huszárezred érkezett oda. Elrichshausen e sereget minden eshetóségre elegendónek találta. A császári sasok kitúzése is elóbb megtórtént, mint várták, t. i. Rumjanzov beleegyezésével 1774 szeptember 16—19-én. Az a hír, hogy az osztrákok bevonúltak Moldvába, Kostantinápolyban eleinte csak „megütkózést" keltett, mely azonban külsó izgatások kôvet- keztében csakhamar elkeseredéssé fokozódott. Poroszország és Oroszország rosz szemmel nézték Ausztriának galicziai kikerekítését, s fôllovaltâk a portât a bécsi udvar eilen. E czélra kivált Ghika moldvai vajdát használták eszközul. Ez a kétkulacsos görög már mint portai tolmács, utóbb mint havasalföldi vajda (1768 —1769) nagyon ellenségesen viselkedett Ausztria iránt; mint moldvai vajda (1774 október kózepe óta) annál inkább az udvar szándékainak meghiúsításán müködött, mert onérdeke ösztönözte rá, hogy országa terúle- tének csonkítását megakadályozza. Figyelmeztette a portât, mily kevéssé áll összhangban Bukovina birtokba vétele a bécsi udvar barátságos biztosításaival ; kijelentette, hogy a kérdéses kerúlet termékenység dolgában túltesz Moldva összes tóbbi vidékein ; végúl nem riadt vissza attól a fenyegetéstól sem, hogy a moldvaiak, ha várakozásuk ellenére a szultán meg nem védi érdekeiket, idegen hatalomhoz fognak folyamodni. E fenyegetés azonban a portât annyira fólháborította, hogy inkább gondolt a vakmeró hoszpodár megfenyítésére, mint Bukovina elvesztésére. Már elsó válasza ama nyilatkozatokra, melyeket Thugut a bécsi udvar nevében