Seite - 121 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

121 annyi kukoricza-földet szokott megmunkálni, a mennyit az elóre látható szükséglet kivánt. A ruházatukhoz kellô lent és kendert is hasonlóképen, a lehetó legkezdetlegesebb módon termesztették. Hogy az erdöt is gondozni lehet és kell, az eszökbe sem jutott. Mindenki a legközelebbi erdôségbôl födözte fa-szükségletét s foldesúr és kôzség égette az erdôket, hogy ûj legelôt kapjon. Iparnak nyoma sem volt; még a városokban sem voltak fôltalâlhatôk a legszükségesebb mesteremberek sem, minók a czipész, a szabó, kerékgyártó, stb. A legtöbben maguk készítették ruházatuk egyes darabjait, valamint szerszámaikat és bùtoraikat, s a kinek módjában állt, hogy többet költsön, az idegenböl födözte szükségletét. A moldvai kormányzat idején még nem is sejtette senki, milyen gazdag érczekben a tartomány. Néhány sósforráson kivúl csak a Besztercze vizének arany-fôvényét ismerték, melynek mosásával czigányok foglalkoztak. Némi fontossága csupán a kereskedésnek volt. Foglalkozásszerúen zsidók meg ôrmények úzték. Kivitelre kerúltek ló, marha, juh, nyers bór, gyapjú, vaj, sajt, viasz és méz ; bevittek kikészített bórt, üveget és vasárút. Említést érdemel, hogy a kivitel sokkal meghaladta a bevitelt s így a kereskedelmi mérleg activ volt. A megtelepedett czigányok, az úgy nevezett robyk kivételével az egész lakosság teljesen szabad volt. De csak az addig fejedelmi birtokok, a moldva-kimpolungi járás és a városok lakói birtak saját ingatlan jószágot ; a többiek a foldesúrtól, a nemességtól és fóbb papságtól (a püspököktöl és apátoktól) kaptak annyi földet, a mennyire megélhetésükhoz szükségük volt. A haszonélvezetért minden terménytôl tizedet adtak, évenként 12 napot robotoltak, egy szekér fát szállítottak s az urasági épúletek kijavitásánál segédkeztek ; de bele kellett törödniök. ha az általok mívelés alá vett földeket a foldesúr a kôvetkezô évben roszabbakkal cserélte fol. A kózkormányzat az osztrák megszállásig csupán az adók beszedéséból s az igazság kiszolgáltatásából állt. Az e czélra alkalmazottak nem húztak állandó fizetést, haném az úgy nevezett sportulákra voltak útalva. Az elôkelôbb tisztségek, a staroszta és ispravnik-hivatal (amaz Czernowitzban, ez Suczawá- ban) nem élethossziglan, hanem két-három évre adományoztattak, vagy helyesebben a legtöbbet igérónek árusíttattak el. Természetes, hogy ez emberek nemcsak a hivatalért fizetett pénzt mennél hamarább visszanyerni igyekeztek, hanem mindent elkövettek, hogy a nép rovására meggazda- godjanak. B. 16