Seite - 122 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

2 Adó sokféle volt s fóleg a lakosság szegényebb részére nehezedett. A fóbb nemesség és a szerzetes papság a legfontosabb adót, a húbérit, általában nem fizette. Az igazságszolgáltatás jellemzésére elég említeni azt, hogy minden pört ügyvéd, ülnök és jegyzökönyv nélkül tisztán a bíró bölcs belátása és onkénye szerint tárgyaltak le s döntöttek el. Rendórségnek még csirái is hiányzottak. Egyetlen orvos és gyógyszertár nem akadt az egész tartomány- ban. Senkinek sem vagyona, sem élete nem volt biztos, s a szanaszét és egyedúl éló lakosság félelemból mindig szállást adott a zsiványoknak. A kevés országút oly mértékben el volt hanyagolva, hogy az utas minden pillanatban kátyúba rekedt. Hídak hiányában esós idójáráskor a patakoknál és folyóknál addig kellett várni, míg a víz leapadt. Ugyanolyan elhanyagoltság uralkodott a városokban, mint a vidéken. Sehol sem tétettek óvatossági intézkedések túz- vész eilen, sehol sem volt rendes suly- és térmérték, sehol sem volt tisztaság, vagy más olyasmi, a mi a városi élet és polgárosodás follendúlését elösegitheti. Természetes, hogy ily korülmények közt a szellemi múveltség is a legalacsonyabb fokon állt. Volt ugyan néhány zárdaiskola (Putnában, Radautzban és Suczawán), de csak oly czélból, hogy a papi pályára készúlóket az istentisztelet végzéséhez múlhatatlanúl megkivántató ismeretek birtokába juttassa. A nép nagy tömege minden oktatás nélkül nött föl. Mint az iskolai, akképen az egyházi élet is nyomorúságos volt. Elsó sorban az országos egyház terúleti alakúlata lett tomérdek baj kútforrása, mert egy részt a radautzi egyházmegye mélyen bele nyúlt a moldvai fejedelemségbe, más részt számos lelkészség, söt az összes bukovinai zárdák egyenesen a jász- vásári érsek joghatóságának voltak alá rendelve. Ehhez járúlt a legtöbb papnak szertelenúl szomorú anyagi helyzete, a minek szellemi és erkölcsi tekintetben a legszánalmasabb következmenyei voltak. A pópáknak és diakonoknak sem javadalmuk, sem meghatározott stolailletményók nem volt; részint azon föl- dekból éltek, melyeket oly foltételek mellett miveltek, mint a parasztok, részint onkénytes adományokból, melyeket a könnyen hivó néptól igérettel vagy fenyegetéssel ki tudtak csalni. A számos szerzetesnek — a kis tartomány- ban 26 barát- és 3 apácza-klastrom volt 500-nál több taggal —, minthogy fönökeik a gazdag alapitványok jóvedelmét eldorbézolták, vagy a zárda falai közt nyomorban kellett tengödnie, vagy a zárdán kivúl oly módon, mely a rend szabályaival nem mindig állt összhangban, kellett szükségleteit megkeresnie. Ilyen állapotban volt Bukovina, mikor Ausztria birtokába kerúlt.