Seite - 126 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

126 lehet az ajánlott reformokat végrehajtani. A császár ápril 26-án kezdte meg útját, de Bukovinát nem látogatta meg, hanem 1780 augusztus 5-én fol- szólította a galicziai föhadparancsnokot, hogy a kózigazgatás fejeivel együtt adjon véleményt a Bukovinában tervezett reformokról. Ekkor merúlt föl elöször az a szerencsétlen gondolât, hogy Bukovina Galicziába kebelez- tessék. Még mielótt a kivánt jelentés elkészúHietett, fôlôttébb érdekes esemény tôrtént. A távoli Keletröl mint „Bukovina követeu Bécsben egy ember jelent meg, hogy hazájának nemessége és papsága nevében a trón elé terjeszsze a különbözö társadalmi osztályok panaszait, kéréseit és óhajtásait. Bals Vazul bojár ugyanis mint Bukovina küldötte 1780 november 13-án nagyon fontos emlékíratot nyújtott át a bécsi kormánynak. Kimerítóen rajzolta benne hazája állapotait, a nemesség, a papság, a parasztok helyzetét, a zárdákban elhara- pódzott erkôlcstelenséget, a kereskedelem hanyatlását. Nemcsak a sebeket tárta föl, hanem mindenütt megjelölte a gyógyszereket is és ékesszólóan kör- vonalazta a belpolitika azon czéljait, melyeket az újonnan szerzett tartomány- ban szem elótt kell tartani. Minden panaszát hazafias fájdalom nemesíti meg s az egész emlékíratot fenkölt gondolkodás és azon nagy monarchiához való fôltétlen ragaszkodás hatja át, melybe hazáját beilleszteni akarták. A császár 1780 november 2 5-én ez óhajtások fölötti elhatározását is addigra halasztotta, míg Schröder és Brigido véleményei meg nem érkeznek. Ezek végre november 30-án Bécsben voltak. De a császár ekkor is kitért a dôntés elôl, s a eseh- osztrák udvari kanczelláriát szólította föl, nyilatkozzék határozottan a bukovinai reformokról. E rendeletnek a kanczellária 1781 február 17-én tett eleget s Brigido emlékíratát a saját jelentésével látta el, melyhez gróf Blümegen fókanczellár a maga, nagyon figyelemre méltó nyilatkozatát csatolta. Az éleseszú és messzelátó államférfiú határozottan ellene nyilatkozott annak, hogy Bukovinát Galicziához csatolják, sót két részre hasítsák ; e helyett azt kivánta, hogy „Bukovina semmi esetre se egyesíttessék más tartományokkal, hanem mint egész külön tartománynyal s a mennyire lehet, a mostani szokások és erkölesök szerint bánjanak vele és oda igyekezzenek, hogy a moldvai nemzet bizalmát lehetóleg megnyerjék". E szavak valószinúleg megtették hatásukat, mert a császár 1781 május 20-ki kéziratában addigi nézeteivel ellenkezó hatá- rozatot hozott. Nem volt tôbbé szó a tartomány foldarabolásáról, Galicziához való csatolásáról. A császár kijelenté: „Fontos tekintetból jónak találtam a bukovinai kerúletet ez idó szerint még meghagyni az udvari hadi tanács