Seite - 132 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

132 február 20) után Bécsben a vezetó egyéniségek is szükségesnek tartották tehát, hogy e hangúlatot szániba vegyék. Gróf Kolowrat fókanczellár 179o július l-én cz Qgyben elóterjesztést tett II. Lipótnak s nyomatékosan ajánlotta, hogy Bukovinát újra válaszszák el Galicziától és külön önkormanyzat alá helyezzék. „Tulajdonképen — mondta a kanczellár — lényegileg kevés tortént, hogy az egyesítés más, mint névleges legyen, a mint hogy ez a külön természetú rész az egészszel solía sem fog igazán összefüggeni. Szokás, erkölcs, vallás, nyelv — minden különbözö. Az eddig fölsorolt indító okok maguk is elégségesek lennének annak a tanácsolására, hogy Bukovina újra elküloníttessék Galicziától. De még újabb eröt is nyernek azzal, hogy Galicziában új rendi alkotmányt szándékozunk életbe léptetni." Aztán hozzá teszi a messze tekintó államférfiú, hogy „akármiben fog is a rendek hatáskore állani, Bukovinára nézve csak káros lehet, mert a bukovinai rendek soha sem fognak benne tevékeny részt venni." II. Lipót azonban nem foltétlenúl csatlakozott kanczellárja javaslatához. 1790 július 7-én a következö leíratot intézte hozzá: „Nézetem tulajdonképen az, hogy Bukovina csupán annyiban külonittessék el Galicziától, hogy meg- szúnjék emennek része lenni s a bukovinai nemesség ne Galiczia rendjének tekintessék; a nélkül tehát, hogy e kis terúlet számára külön kóltséges kozigazgatást szerveznénk, Galicziához képest „quoad politica et judicialia" ugyanoly módon kell vele bánni, mint Sziléziával Morvaországhoz képest; e közben pedig Bukovina saját kormányzata, mint eddig, ezután is új berendezés nélkül eszközlendö." E császári elhatározás alapján a fókanczellár új páteriset szövegezett, mely 1790 szeptember 29-én megnyerte a császár szentesítését s nyomban kozzététetett. E torvény Bukovinának onkormányzatú állást biztosit, a mi sokkal több, mint a mit a július 7-ki császári elhatározás igért. Világosan nyilvánúl benne az az ingadozás, mely a bécsi kormányban arra nézve uralkodott, hogy Bukovina minó állást foglaljon el a monarchia kotelékében. A császári pátens kijelenté, hogy „az 1786-ban csupán a kozigazgatás egy- szerúsitése czéljából eszközölt egyesítés továbbra fönn nem maradhat, mert a tapasztalás megmutatta, hogy a lakosok nyelvének, erkölcseinek és szoká- sainak kíllónbozése mellett tokéletes egyesúlés nem várható".. Ez okból elhatározták, folytatja a pátens, „hogy Bukovina ne tekintessék tóbbé Galiczia királyság alkotó részének, annak rendei ne legyenek tobbé a galicziainak társ-rendei, ellenben az államkormányzatot és igazságszolgáltatást illetóleg