Seite - 194 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

194 hogy a sajät häzi hasznälatukra valö gyapjüt, bäränybört, sajtot es tejet megszerezzek, több gazda szövetkezik s együtt alkotnak akär otthon a falujokban, akär a hegysegben egy tejgazdasägot. A tejben es sajtban valö reszesedest ilyenkor rendesen nem a juhok szämähoz, hanem a tejelesük aränyähoz merik. Az ilyen szövetkezetek a reszek kiosztäsa es a juhäszok kifizetese utän rendesen nyomban föloszlanak, a mi közönsegesen augusztns hö vegen vagy szeptember folyamän törtenik. Mig a juhok a havasi legelön vannak, a juhäszoknak nem szabad semmifele mulatsägban, kivält tänezban reszt venniök, mert a nephit azt tartja, hogy a juhok, melyeket szent ällatoknak velnek, ez ältal megrontat- nak, elvesztik a tejüket s több el is pusztülna közülök. A legeltetes ideje alatt a juhäszok juhvajjal kenik a testüket es korom- fekete väszonnemüt hordanak, a melyet elöbb vajba märtanak, aztän szen- porral hintenek be, meg pedig azert, hogy semmifele fergek, kivält a kullancsok (chierchielite, cäpu$i) ne kinozzäk öket annyira. Az ingüket az egesz idö alatt nem is mossäk. Fejesnel az ingiijjat fölgyürik s a vällon levö särgarez gombhoz akasztjäk. Mikor a juhäszok nyäjaikat a legelöre kihajtjäk, a päsztorbotjän kivül mindenik magäval viszi a furulyäjät (fiver) is, a melyen igen szep nötäkat tudnak füjni. A juhokat napjäban häromszor fejik, a mire a juhäszgazda egy körülbelül ket ölnyi hosszü, vekony, csak az alsö vege feie kiszelesedö havasi kürttel (buclum') hijja elö öket a legelöröl. Ezek a hivö nötäk igen csinosak, messze elhallatszök s a körül levö hegyeken hatalmas visszhangot keltenek. Az esti fejes utän a juhokat rövid idöre meg egyszer mintegy megsetältatjäk a legelön (in pornealäennek utäna pedig a karämba (tfirlä) terelik. Erre a juhäszok megvacsorälnak, egy ideig meg elbeszelgetnek, majd älomra hajtjäk fejüket, hogy aztän meg napkelte elött megint talpon lehessenek s korän reggel a legelöre hajtsäk a juhokat. Az ejjeli örködest kutyäik vegzik. Kesö öszszel a hegylakök elhagyjäk havasi päsztorkunyhöikat s olyan helyekre szällnak le, a hol elegendö szena van gyiijtve a teli idöre s a hol nekik maguknak egy szegenyes häziköban (odale), a juhok szämära pedig egeszen vagy felig-meddig födött akolban (tare, oeol) van szälläs keszitve. A zordonabb öszi idö a szetszörtan szorgoskodö lakökat megint összetereli a häzi tüzhely köre, a hol a közelgö telre minden szüksegesröl gondoskodnak. Lemennek a völgyekbe, ellätjäk häzukat a kellö tüzelövel, fenyüfäkat vägnak, a törzseket zsindelyekke fureszelik vagy a füreszmalmok szämära nagyoljäk