Seite - 204 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

m pillantják, a menyasszony a nyoszolyóleányok között helyet foglal az asztalnál s így váija a vendégeket. Ezeket kinn a kapunál a menyasszony vófélyei zeneszóval fogadják és bekisérik a szobába. Ott az elsó vófély átadja az ajándékokat. Az e közben szokásos mondóka hagyományos és kôrûlbelûl mindig majdnem szórúl-szóra ugyanaz. A vólegényt és a menyasszonyt császárnak (ímperat) és császárnénak (împeràteasà) czímezik benne. A meny- asszony fölkel a helyéról, átveszi az ajándékokat, teli pohárral köszönti a vendégeket, de nem iszik belóle, hanem a pohár tartalmát a feje fölött hátra önti s aztán újra megtöltve oda adja a szószóló vófélynek. Ez a menyasszony szüléire, azok meg a vendégekre köszöntik a serleget. Rövid lakoma után, mely alatt a zene szól, az ifjúság a menyasszonynyal együtt Hora-tánczra kerekedik, s egymást kézen fogva, háromszor kórúljárják elóbb az asztalt, azután pedig az udvarra mennek a tánczot folytatni. Ott a vólegény küldöttei kis idó múlva elbúcsúznak és távoznak. Nem sokára a menyasszony is hasonló módon küldi el ajándékait (schimburl') a vólegény hez, a kinek azokat ugyanoly szertartással adják át, mint a hogy elóbb az ôvéit a menyasszonynak. Az átvétel is egészen úgy tôrténik. A lakomát ott is táncz követi. Az esküvó napján, a mint a szent szertartás kezdetét jelzó harangszó megkondúl, a menyasszony és a vólegény, mindenik a saját házából s a maga vendégeivel és zenekisérettel elindúl a templom felé. A vólegény rendesen lóháton, a menyasszony pedig lovas vagy négy-ôkrôs szekéren. Csupán a hegyvidéken megy a menyasszony is lóháton. A templomban végig hallgatják a misét, mely után a násznagyok (nuniï mart) az oltár elótti asztalhoz vezetik a jegyespárt. A vólegény a menyasszonynyal az asztal elé terített szónyegre áll, mely alá néhány pénzdarabot tesznek az egyházfi számára. Most a pap elóbb az egyházi eljegyzés (logodna), vagyis gyúrúváltás (schimbarea inelelor) szertartását végzi, azután az esketés (cunwiie) követ- kezik, melynél a mátkapár fejére fölteszik a menyekzói koronát (cunurit). Végúl az egyik násznagy az egyik kezével a pap stóláját (epitrafir), a másikkal a vólegény kezét, ez meg a menyasszonyét, a menyasszony pedig a nász- asszonyét fogja meg s így kórúljáiják az oltárt, mi kózben a pap és a kántor az „ Isaiea dânfueçte" kezdetú éneket zendítik rá. Ezalatt a vófélyek diót, mogyorót és czukorkákat hintenek az új párra és a jelenlévó vendégekre annak jeléúl, hogy immár vége az új házasok ifjúkori örömeinek, kezdódnek a családi élet komoly gondjai, de egyúttal azzal az óhajtással is, hogy házasságuk boldog megelégedéssel áraszsza el óket. Rosz elójelnek tartják,