Seite - 206 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

206 A lakoma vége felé a vôlegény parancsára a nienyasszonyt a vôfélyek kiragadják a tánczolók kôzûl, beviszik a szobába és a vôlegény mellé ültetik balról az asztalhoz. Nem sokára megint bemennek a vôlegény vófélyei, leveszik a menyasszonyról a fátyolkendót (ball), mely addig a nyakán volt, s a kezükben tartva, rövid ideig a menyasszony mögött tánczolnak vele, majd pedig a menyasszonyt lefátyolozzák vele (îmbàlteazâ, înhobotâ) annak a jeléúl, hogy attól kezdve már csak az uráé. A násznagyok felköszöntöi után véget ér a lakoma s utána az egész násznép kimegy az udvarra a „nagy" Horát tánczolni (dantul eel mare). A mint a vôlegény a küszöbre lép, a meny- asszony legifjabb öcscse vagy valamely más fiatalabb firokona pisztolyt szegez a vôlegény mellének s váltságdíjat kôvetel tôle a menyasszonyért. Míg a vendégek az udvarban a Horát járják, a vôfélyek nagy újjongással kihordják a szobából a menyasszony hozományát s az udvaron egy négy- lovas vagy négyôkrôs szekérre rakják föl. A mint a ládára kerúl a sor, a menyasszony szüléi rá ülnek s legkôzelebbi és idôsebb rokonaik kôrûlveszik öket, ezután pedig az új pár a násznagyok, a vôlegény szüléi és rokonai kiséretében bemennek a szobába, hogy elbúcsúzzanak tólük (sä îa ïertacîune). Ez igen megható jelenet. A vôlegény és a menyasszony az órómszülék elé leterített szônyegen lévô vánkosra térdel s a szószóló (colocer) meglehetósen hosszú, rimes mondókában köszönetet mond a szüléknek gyermekeik nevében a jó nevelésért, melyben óket részesítették, valamint a hozományért és azután áldásukat kéri, mire a búcsúztatás következik. Ennél alig marad egy szem is szárazon; de legjobban sir a menyasszony és az anyja, a kik úgy kesereg- nek, mintha soha sem látnák tôbbé egymást az életben. A beszéd végeztével az új pár fölkel, kezet csókol a menyasszony szüléinek és rokonainak s a láda után menve, eltávoznak a szobából. A vôlegény a hozománynyal megrakott szekérre emeli menyasszonyát, a ki mellé a nászasszony és a vôlegény nótestvérei vagy más nórokonai is folszedelózkódnek, s aztán az új férj feleségének a vállára néhányszor gyôngén ráüt annak jeléúl, hogy ezentúl már csak az ó hatalmában van és engedelmességgel tartozik neki. A kocsi a mellette nyargaló vôlegény és vôfélyek kiséretében s a rokonság áldásai között megindúl a vôlegény háza felé. Ha a vôlegény nem ugyanabban a faluban lakik : akkor az udvarból való kimenetnél a legények foltartóztatják és addig nem eresztik tovább a menetet, míg a vôlegény jókora pénzbeli jutalmat (plata vulpiï) nem ád nekik azért, hogy a lakodalomban a menyasszonyt megtánczoltatták. Ezt