Seite - 208 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

208 meg-megújítják idônként a házat; már az is ritka eset, ha egy-egy szárnynyal kibóvítik, minthogy teljesen új építkezés esetén, azt tartják, hogy a lakók valamelyike meghalna. Azt " is hiszik, hogy a ház alapjában lakik annak órszelleme kígyó alakjában, a mely olykor eló is jó, de a házhoz tartozókat nem bántja, s ezért ót sem szabad bántani, különben mindenféle szerencsét- lenség érhetné a ház lakóit. Ha valaki sulyosan megbetegszik, azonnal meggyónik és megáldozik. Mikor pedig elközeleg a végórája (trage de moarte), égó szentelt gyertyát adnak a kezébe, a melyet mindaddig tart, míg ki nem múlik. Erre egy hosszú viasztekercset (toïag) gyújtanak meg a halott feje mellett, melynek mind- addig ott kell égnie, míg el nem temetik. A halottat megmossák, az óhajtása szerinti ruhákba öltöztetik s aztán a nagyobb szobának a homlokfal mentén álló hosszú padjára (laïfà) fejjel keletnek kiterítik. A hozzátartozói sirató- énekeket zengenek, melyek az elköltözött halálán érzett fájdalmukat tolmá- csolják (bocesc). E bociturï nevú siratókat a temetésig napjában háromszor: reggel, délben és este tartják. Megrázók kivált a fiatal nók, anyák és leányok siratói, mikor a halottat a szobából és a házból kiviszik. Némely helyütt különben fogadott siratóasszonyok is vannak (bocitoare). A rokonok, ismerösök és szomszédok „Dwnnedeü sä '/ ïerteu (Isten nyugosztalja !) fólsóhajtással búcsúznak a halottól s vigasztalják a gyászoló családot, mely alkalommal egy-egy sárga viaszgyertyát visz a házba mindenik s azt a halott mellett égetik, kivált az éjjeli virasztás (privegh) alatt. Ejjel mindig nagyobb társaság viraszt a halott mellett a szobában, ájtatosan hallgatva a zsoltárok és az apostolok cselekedeteinek fólolvasását. Ezt mese- mondás váltja fol, az ifjabbak pedig, hogy az álmot szemükról elúzzék, külónféle ú. n. halottjátékokat is rendeznek. Harmadnap koporsóba teszik a halottat és a pap rövid imája után kiviszik a szobából, mi kózben a család- tagok kinyitják az ablakokat, hogy a lelke kitaláljon, ha még esetleg a szobában volna s nem a höhtest kórúl. A koporsónak a fejtól való részén vagy valamelyik oldalán mindig nyílás van, hogy a lélek azon keresztúl, mikor a koporsót a sírgódórbe bocsátják, kiróppenhessen, azt tartják ugyanis, hogy csak ilyenkor válik el a lélek a testtól. A temetési menetben a pap és a koporsó elótt rendesen egy rostában (cïtir) vagy sütóteknóben (covatá) sajátszerú alakú kalácsokat visznek, melyek kózúl a legalsóba egy gyümólcscsel és mézeskalácscsal teleaggatott gyü- mólcsfa-ág van túzve; továbbá egy nagy tálban mézben fótt búzát (colivä vagy