Seite - 216 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

216 izzó parazsat visz, a melyre tómjént hintenek, a serpenyó szélén pedig kenyér- darabkák vannak. Utána megy az ura, az egyik kezében egy korsó vizet tartva, a melybe szenteltvizet kevertek, a korsó tetején pedig kalács van; a másik kezében bazsalikom-bokrétát látunk. Míg az asszony az indúlásra készen álló ekét háromszor kórúljárja, addig azt az ura a korsóban lévó vízzel meghinti. Végúl a serpenyón lévó kenyérdarabokat megetetik az ókrókkel, a kalácsot pedig a szolgalegények kózt osztják el, azzal a jámbor óhajtással téve mindezt, hogy az Isten bó aratást adjon. A húsvét elótti hét heti bójtót (ajunul vagy postul cel mare, ajunul paresimel, nagybójt, negyven napi bójt), valamint a Szúz Mária két hetes bójtjét (ajunul vagy postul Sántá-Mariel'), meg a hat heti adventi bójtót karácsony elótt (ajunul vagy postul Crádunului) apraja-nagyja szigorúh megtartja. Még betegség esetén és papi engedély mellett sem ¡gen mer idósebb férfi vagy nó egyáltalában húst, tejes vagy vajas eledelt enni. De már azt a változó hosszúságú bójtót, a mely Péter és Pál napját elózi meg, valamivel kevésbbé szigorúan tartják. Bójt kózepén (mledul paresel, vagy paresimel, vagy párefá) megolvassák a gazdasszonyok a tojásokat s elkülónitik a kóltésre alkalmasakat az alkal- matlanoktól s aztán megültetik a tyúkokat. E naptól kezdve a kóvetkezó vasárnapokon és ünnepeken egész nagypéntekig néhány tojásra viasztollal (chi?i(á) mindenféle virágot vagy egyéb díszítményt festenek. E czifrázatok neve impistriturl, maga a tojásfestés pedig se impistresc. Míg a férfiak húsvét elótt a kerítések, sóvények javításával, a gazdasági eszkózók és épúletek kitatarozásával vannak elfoglalva és a fóldeket kezdik munkálni, addig a nók otthon fehérnemút szabnak és varrnak, a házat tisztogatják és meszelik, meg a konyhakertet gondozzák, mert a fóltámadás nagy ünnepére minden efféle munkával el akar mindenki készúlni. Virágvasárnapján a család tagjai kózúl legalább egynek, lehetóleg azonban az apának és anyának el kell mennie a templomba, hogy onnan szentelt barkát (mífifoare vagy már tifo are) vigyen haza pálmagaly (stálpare) gyanánt, a melylyel a család minden egyes tagjának megveregetik a fejét, vállát és a lapoczkáját, hogy az egész esztendóben a virúló természettel együtt üdúljenek, gyarapodjanak. Némelyek egy-egy barkát le is nyelnek, hogy a belsó részeiknek is használjon az áldás. A kinek bórkiütésekre hajló termé- szete van, vagy a ki egyáltalában azt óhajtja, hogy egész esztendón át ép és egészséges legyen, az virágvasárnap hajnalban megfürdik a folyóvízben