Seite - 233 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

jöttek es elmond- tam nekik a ba- jomat. Erre ök lemostak engem: a Boldogsägos Szuz a mellemig (itt a javasasz- szony a leäny mellet mossa), Szent Miklös a hönam aljäig, Jezus egesz az övemig. Ennek- utana bementem a templomba, a hol a szentek es az emberek mind az en szepsege- met csodältäk. Azt kerdeztek egymästöl: Ki ez a szepseg, a ki itt jön; grrifhe avagy papne (popadja)? Ncm, hanem a (itt a leäny nevet mondja)." Ezzel veget er a lemosogatäs, a leäny a patakba önti a mcgmaradt vizet es azzal a szent meggyözödessel megy haza, hogy immär a falu vala- mennyi legenye mind erte fog bolondülni. Kedvelt bäjolö szer a denever is, a melylyel igy bännak el: Megfogjäk, väszonba göngyölgetik, a melyen aprcS likacsok vannak. Aztän az igy begöngyölt denevert az erdöben hangyabolyba rejtett bögrebe teszik, s Ott hagyjäk, nu'g a hangyäk az ällat összes lägy reszeit föl nem emesztik. A denever csontväzäböl a leäny kikeres ket kis esontocskät, a melyeknek az egyike villaalakü, a mäsik meg olyanforma, mint az embernek a behajlitott B. 30 Pruth-vidiki rutinek.