Seite - 234 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

kezefejc. Ha a leány azt akarja, hogy valamely legény öt megszeresse, emezzel a csontocskával titkon magához húzza; ha pedig nem szívesen látja valamely legény udvarlását, akkor a másik csontocskával ellöki magától. Leánykérés, eljegyzts (.swátanje, zartlczyny). A szülék beleegyezése nélkül, mint már cmlítettük, a rutén nép ifjai nem igen köthetnek házasságot, még pcdig már csak azért sem, mivel a szülék adják az új pár ónálló gazdál- kodásához alapúl szolgáló hozományt (ivíno). Bukovinában a legény szabály szerint nem igen házasodik 24-ik évének betoltése elôtt; a leányt azonban már 17 esztendôs, sôt a Dnieszter vidékén olykor már 14 éves korában férjhez adják. Ifjabb leány a nénje elôtt soha sem mehet férjhez, ifjabb legény a bátyja elôtt nem nôsûlhet; de ôcs a nénje és húg a bátyja elôtt igen. Hülyék és nyomorékok nem jônnek számba. „Anyjuk, meg szeretném házasítani (ozcnyty, zakútaty) a fiunkat", — mondja az apa a fcleségének, s mihelyt a szülék a házasúlandók sorába lépett legénynek (parttbok, le gin) hozzá illô leányt szemeltek ki, családi tanácsba hívják ôssze a rokonságot és a szomszédokat, a kiknek sorából kiválasztják a kéró násznagyot (stárosta). Ez rendesen a legény valamely közeli rokona, éltesebb bátyja vagy sógora; ritkább eset, hogy maga az apja vállalja el a kéró tisztét. Egy második, nem egészen helyesen szintén stdrostd-nak nevezett „tanú" csatlakozik az elôbbihez és igy mennek el együtt a kiszemelt leány szüléinek a házához. Ott azonban nem állanak elô mindjárt a menetelük czéljával, hanem elôbb hosszú és kacskaringós bevczetést kezdenek az idó- járásról, a várható aratásról, stb., s legfölebb távolról czélozgatnak arra, hogy „milyen szép egy pár lenne a kendtek leányából meg a mi fiunkból". A leány apja erre néhány napi gondolkodási idôt kér s ennek utána ismét meghívja magához a háztúznézóket. Ez már jó jel és azt következtetik belôle, hogy az ajánlat szíves fogadtatásra talált. A gondolkodási idó elteltével megint megjelennek a kérôk, hogy a várható hozomány felól „ nézelódjenek " (na obzoryny•), s most már határozottan megkérik a leányt, mire rendesen kedvezó választ kapnak, s erre a leányt is megkérdik formaság kedveért, vajon beleegyezik-e a szüléi szándékába, s minthogy e kérdést a mellék- szobában rendesen az anyának jó szóval tôrténô, de olykor fenyegetéssel is támogatott rábeszélése elózte meg, a leány kôzônségesen nem is vonakodik beleegyezni. Pár nap múlva a kérôkkel együtt már a legény szüléi is elmennek a lányos házhoz, a hol ekkor megtartják a sloivo-1, vagyis a „szóadás"