Seite - 237 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

érintik a mátkapár fejét. Erre egy imitt-amott fehér, piros és sárga tollakkal ékesített fenyúfácskát állítanak az asztalra, a melyról azt tartják, hogy az ósszülók búnbeesését példázza; ennekutána pedig a vólegény és a menyasszony elmennek a faluba, hogy ki-ki a maga vendégeit meghíjja a lakodalomra. A menyasszonyt ez útjára a két nyoszolyó- leánya is elkiséri, kik a Dnieszter vidékén az egyik kezükben len- bokrétát visznek, a másikat pedig vászon- kendóbe (szereríka) bugyolálják. A vó- legényt is kiséri egy vagy két vófély s ezek egyike (a Prnth vidé- kén) kendón logó ka- lácsot (kolacz), a másik pedig vászonkendócs- kével kórúlfont botot visz. A meghívás ak- ként tórténik, hogy a vólegény, illetóleg a menyasszony a meg- hivandónak egy kalá- csot nyújtva át, így szól: „Kérik kendteket az édes apám, meg az édes anyám, és én is kérem kendteket, jój- . , . . Dnieszter-vidéki rutének. jenek szivesen a lako- dalmamra, egy kis kalács-evésre". Ehhez a nyoszolyóleány, illetóleg a vófély ezt teszi hozzá: „Bácsi és a felesége, a menyasszony (illetóleg a vólegény), meg én is arra kérem kendteket, stb." Ha pedig árvagyermek a meghivó, akkor a meghívás így szól : „Kérik kendteket a bátyáim és nénéim, nagy- bátyáim és nagynénéim, stb."