Seite - 243 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

2 s utána érdem szerinti sorban a többi vendégek következnek. A Czeremosz vidékén a menyasszony csak ilyenkor osztja ki a vólegény családja tagjai és a cselédek közt a nekik Szánt ajándékokat, többnyire a háziipar s a maga keze munkája termékeit. Erre megint lakoma és táncz kezdódik, melynek végeztével a nászasszony az új párt a kamarába kiséri, mire a vendégek is haza mennek. Masnap a vendégek az új férj házában még egyszer összegyülekeznek az úgy nevezett propij (utóivás) lakomájára, melyben már az új menyecske rokonai is részt vesznek. A násznagyot és nászasszonyt e lakomára a vófélyek és a swaszkák ünnepélyes kóvetsége híjja meg egy-egy kalács átnyújtása mellett, és ép oly ünnepélyesen s énekszóval tórténik az átkisérésük is. A mint e díszvendégek megérkeztek, a többiek az asztalhoz telepednek, miközben ezt éneklik: „Minden jól és rendben volna, csak az ifjú pár itt volna." Erre a vófély az új házasokért megy, a kik az asztalhoz ülnek s most már az ifjú menyecske kinálja a vendégeket pálinkával, a miért a férfiaktól pénz ajándékot, a nöktöl pedig keszkenóket s más efféléket kap. A vendégek azonban sokszori kinálást várnak ; a nélkül nem is akarnak enni. Búcsúzásúl hálaadó dalt énekel- nek. A Pruth vidékén e nap estéjén póznákra túzótt szalmacsutakokat gvúj- tanak meg. A menyekzó negyedik napjának a „nevetö vidámság" (émijiny) a neve, de ezt nía már csak nagy ritkán tartják meg. E napon az ifjú pár a férj rokonaival meglátogatja az asszony szüléit, kiknél megint eszem-iszom van, a melylyel a lakodalmi ünnepek végre befejezódnek. Férj és nó. A házasok (férj = czolowik, muz; nó = ¿inka, gazdynia) sokkal egyszerúbb ruhában járnak, mint a nótlenek és hajadonok. A férjes nó a fejét hófehér kendóvel (rucznyk, peremitka) födi be, melynek a tetejére kócz-gombolyagból egy kis dudorodást (kerpa) csinál. Odahaza színes kendót, vagy (mint pl. a kotzmani kerúlet néhány kózségében) piros fezt is visel. Az asszonynak bizony nem valami irigylésre méltó sorsa van. Azzal a három jelképes csapással, a melyet a szülói ház elhagyása elótt a menyasszony hátára mér a vólegény, csakugyan alárendelt helyzetbe kerúl az asszony a férje irányában. Erre czéloz, még pedig elég gyóngédtelenúl a rutén köz- mondás is, a mely azt tartja, hogy a „veretlen asszony olyan, mint az életlen kasza" (zinka nebyta, jak kosd neklepana). Sót a Czeremosz vidékén a férj a feleségét olykor nem is nevezi a nevén, hanem csak ceszja (ez), vagy czeliadyna (a cselédséghez tartozó) szókkal illeti. Ugyane tájon a paraszt 31*