Seite - 265 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

fölött, mintegy elbúcsúztatva a halottat hajlékától. A családtagok e közbcn a szobában maradnak s hamar bccsukják az ajtót és ablakot, hogy a halott valakit maga után ne híjjon, és csak némi ido múlva jönnek ki, hogy a tcmetést kôvcssék. Utközben a halott hozzátartozói, de fogadott siratónók is az alkalom- hoz illó siratóénckeket zengenek, mint példáúl: „Ej, hogy is hagvhattál itt bennünket, jó anyuskánk ? Ki fog most már nekünk enni adni, bennünket ápolni és fésúlgetni? — O, édes drága anyám, milyen egyedúl fogsz most itt feküdni!" így és hasonló szókkal siratják a leányok az anyjukat. Az anya pedig így kesereg a fia halálán : „Ó, fiacskám, fiacskám, milyen kicsi kunyhócskát építettél magadnak! Ki fog téged már most ólelni, csókolni; s milyen hideg lesz neked odalenn a fóldben; ki fog téged táplálni és fésúlni?" A felnóttekkel régebben egy kalácsot, sót olykor sült csibét vagy egy palaczk pálinkát is tettek a koporsóba; de ez a szokás már mindenütt megszúnt. Egy-két krajczárt azonban még mindig kap a halott, s azt, mint a régiek az obolost, vagy a mellére teszik, vagy a koporsója után dobják. A koporsó elótt nagy kenyeret visznek, a melybe ót—kilencz pálczika van szúrva rajtuk függó mézeskalácscsal, szilvával és almával. Ennek parasteis* vagy dcrewcS a neve s bizonynyal ósrégi hnJotli áldozat maradványa. A sír- ásónak a sir fölött fekete tollú eleven tyúkot szokás adni szomorú tiszte jutal- máúl, továbbá szokás a halott után a sírba pénzt vagy földgöröngyöket dobni. A halottért szolgáltatott istenitiszteletnek, a gyászmisének is parastas a neve. Ezzel tor is jár, s rendesen heted, kilenezed, tizennegyed, negyvened nap, vagy egy év múlva megismétlik a mise utáni torral együtt, melyen fótt búzát (ko lavo) s egyéb eledeleket esznek és a vendégek között viaszgyertyás kalácsokat és vizzel telt kis bógréket osztanak ki. A kaláes és a bógrék átadása közben mindig megemlitik a halott nevét, a kinek lelki üdveért (za duszit N.) ez ajándékot adják. A saját lelki üdveért is szokott a ház gazdája bôgrét adni e szókkal : „ A lelkemért elóre" (na ivpered mojí duszí). Ezután a megholt kedvelt ételeit osztják ki a jelenlévók között. Midön ez alkalommal isznak, elóbb mindig a földre loccsantanak pár csöppet az italból halotti áldozatúl (libatio). Pünkösd szombatján (subota pomerszych, prowidnd) a sírkereszteket koszorúkkal diszítik és a sírokon gyertyákat gyújtanak, a pap pedig a temetót bejárva minden sir fölött imádkozik a megholtakért. * Górñg napaaríi, a „mellette álIA", mivel az így földfszftett kenyér a halottas házban is, a templomban is a höhtest mellett szokott állani. A halottért mondott zár/> iniádság után a parastas-1 hároniszor fñlemelik, meg leeresztik. B. 34