Seite - 268 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

Törzsrokonaiktöl elszakadozottan laknak még a huculok a Suchânak, a Moldava egy mellékfolyôjânak vôlgyében is. A bukovinai huculok e szerint esupa hegyvidéken laknak ; kelet és dél felé a românsâg hatârolja ôket a siksâg iränyäban. Epen ezért a zârkôzottabb hegyvidékek laköinak minden jellemzô tulajdonsâgai megtalâlhatôk nâluk. A mennyiben a mértéktelen pâlinkaivâs vagy kicsapongö élet kâros hatâsaitôl mentek, annyiban âltalàn véve erôsebb testalkatuak és öntudatosabb, ônérze- tesebb jellemûek, mint a sikföld laköi. Ôsi erkölcseikhez és szokâsaikhoz szivösan ragaszkodnak, igy pl. még vilâgos nyomai talâlhatôk nâluk a szlâvok hajdani bâzkôzôsségének. Babonâik sokasâga, regéik és mondâik, valamint talâlôs meséik és kôzmondâsaik dus kincse élénk képzeletûkrôl tanuskodik ; s habâr az éncklésre nem mutatnak valami kivâlô hajlamot, kisebb dalaik mégis elég leleményre vallanak ; a fuvd hangszerek, kivâlt pedig a trembita nevû hosszü havasi kürt fuvâsâban pedig nem csekély ûgyességûek. Hegy- vidéki életûk több, egészen sajâtszeru és érdekes szokâst és hagyomânyos intézményt is fejlesztett ki és tartott fônn nâluk, a melyek jellemzôleg meg- különböztetik ôket a szomszédos dombvidéken lakö törzsrokonaiktöl. E jellemzô vonâsok kôzûl elsôûl emlitjük rendkivûl nagy vendégszere- tetüket, melylyel hâzuk minden lâtogatdjât fogadjâk. E fô erényûk mellett azonban nyomban meg kell emlitenünk kissé laza erkôlcsi fôlfogâsukat is, a mely szintén a hegyvidéki élet sajâtos kôrûlményeinek a kôvetkezményc. Az is, hogy a huculok a dombvidéken lakô rusznyâkoktôl eltérôleg inkâbb lôhâton jârnak, mint kocsin, és hogy igen jdl megûlik a lovât, szintén lakô- helyeik természetével függ össze. Nagy ûtakat kellvén tenniôk, hogy olykor csak a legközelebbi vârosba, vagy csak a szomszéd faluba, templomba vagy tôrvényszékhez eljussanak, ez gyors jârâsra-kelésre kényszeriti ôket; âmde szekérrel igen sok völgy még ma scm jârhatô, mert még nem is oly régen âltalâban igen kevés szekérût volt ebben a hegyes-vôlgyes orszâgrészben. Tehât csak a helyi kôrûlményeknek és a fôld alakûlatânak tulajdonfthatö, hogy a huculok nemi és korbeli kûlônbség nélkul valamennyien jö lovasok és a lovât sokra becsulik. Aprô, de edzett és kitartö mokâny lovacskâik, melyeket szintén huculoknak hinak, szûkebb haxâjuk hatârain tûl is eléggé ismeretesek és jö hirûek. Jellemzô az a kôzmondâsuk, a mely a lovât majdnem az emberrel âllitja egy rangba. A hucul ugyanis ezt a nemzetkôzi kôzmondâst: „ levedni emberi dolog", igy fejezi ki : „A lönak négy lâba van, mégis meg- botlik ; hât az ember, a kinek csak kettô van, hogyne botlanék?" A hegy-