Seite - 270 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

mar a sajât érdekûkben is pontosan teljesitik az elvâllalt kôtelezettségeket ; ellenben vérbeli rokonokkal csak ritkân kötnek ilyen szerzôdést, minthogy azokröl, mint amügy is öröklesre jogosültakröl nem teszik föl, hogy meg- tartanâk az egyezséget. Természetes azonban, hogy az ilyen örökbe fogadott gyermekek és örökbe fogadö szülöik közt a viszony épen a forditottja annak, a mit hasonlö czimen a mi rendes fölfogäsunkhoz képest lâtni szoktunk. Ugyanis a fogadott fiu tartja el az örökbe fogadôjât s tulajdonképen ez az Ö âpoltja és gyâmoltja. Mindazonâltal az ilyen névleges örökbe fogadottak mégis „atyuskâ"-nak és „anyuskâa-nak szôlitjâk a gyâmoltjaikat, emezek pedig „fiacskâm"-nak az âpolôikat. Olykor két ilyen hodowanyc is kerûl egyuvé, még pedig egy hueul, meg egy zsidö. Az is megtôrténik, hogy az örökbe fogadö szülök fogadott gyermeküknek mâr életûkben âtengedik a jôszâguk haszonélvezetét. Az eftele viszony alapjâul szolgâlô szerzôdést rendesen irâsban kötik meg, csak ritkâbban pusztàn szöval tanûk jelenlétében. Ha a hodowanyc nem tartja meg az elvâllalt kôtelezettségét, a szerzôdés föl is bonthatö. E sajâtszerû intézmény keletkezése könnyen megmagyarâzhatô a hegylakök különleges életkôrûlményeibôl, a melyek kivâlt magânos öregekre nézve szinte elviselhetetlenekké tennék az aggsâggal jârô nehézségeket. Az eddig oly nagy elzârkôzottsâg azonban hovatovâbb élénkulô forgalomnak ad ma mâr e vidékeken is helyet, és a mint ezzel az âltalânos életfôltételek a haladö mûveltség irânyâban vâltoznak, ûgy emelkedik egyre a földbirtok értéke is, a mivel együtt jâr, hogy napjainkban mâr ez az ôsi intézmény is kiveszôfélben van némely tâjakon. Onként érthetô, hogy a hegyvidéken valö lakâs e népesség egyéb élet- kôrûlményeire, kivâlt pedig a ruhâzatâra és foglalkozâsâra is nagy és több rendbeli hatâssal van. A mi a huculok viseletét a dombvidék lakôiétôl a legszembetunôbben megkülönbözteti, az ùjjatlan ködmönük és ennek fôlébe öltött subâjuk rövidebb szabâsa, a mi kétségtelenûl a helyi kôrulményekhez alkalmazkodik. Csak ritkâbb ûnnepi alkalmakkor, igy példâul lakodalomba menetkor, tovâbbâ tartös esôs idôben és szigorû téli hidegben vesznek a rövidebb subâjuk folé még egy hosszabbat, minthogy a hegyvidéken jöval zordabb idôjârâs a melegebb ôltôzkôdést elkeriilhetetlenné teszi. Ugyanc szûkség készti a nôket arra, hogy a rusznyâkoknâl és românoknâl is âltalânos kôtényszoknya alatt télen gyapjû alsônadrâgot viseljenek, a melynek a két szâra két külön darabböl âll. A dombvidék lakôinâl ezt sehol sem talâlni. Egyebekben a huculok viselete hasonlit a szomszédaikéhoz, csakhogy âltalâban