Seite - 271 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

élénkebb színezetú, dúsabb és festôibb. Házi iparuk valósággal remekel gyönyöru hímzéseikben és bámúlatos ügyességgel készúlt táskáikban, melyek részint bôrbôl és fémból, részint talmi arany és ezüst fonalakkal átszótt szövetböl vannak ; továbbá ne feledjük el megemlíteni fémmel és csonttal kirakott szép díszítésú kézi botjaikat, a melyeknek náluk három különbözö alakját láthatni. Különben a subától a pipaszurkálóig és a nók orsójáig minden ruhanemú és használati eszköz mind megannyi tanújele e népecske ügyessé- gének és diszitô kedvének. A kereskedô ugyancsak keveset szállít a huculok házi folszerelésének és ruházatának kellékeihez. Mindezeknek sok idóbe kerúló clkészítésére e hegylakóknál azért ér rá különösen az asszonynép, mivel a nók háztartási és ház köruli munkája nem valami sok. A kert- és mezógazdaságot igen szúk korlátok kôzé szorítják a fold és éghajlat sajátosságai ; a mi pedig a belsó háztartási teendóket, így különösen a fózést illeti, az igen kevés idóbe kerúl ; a baromtenyésztés meg egészen a férfiak dolga, így a fehérnép bóven rá ér a házi ipari munkára. Csak a szénakaszálás idején gyúlik meg minden- kinek a dolga. De a férfiak is több ágát mívelik a házi iparnak. Igy kivált szúcsók, takácsok, fémmúvesek, kádárok és különösen rendkivúl ügyes faragók akadnak közöttük. Régebben a vadászat és halászat is hajtott egy-egy kis hasznot; manapság pedig a favágás és tutajozás, a melyben a huculok ritkítják párjukat, tartoznak a jövedelmezöbb keresetágak kôzé. Mindenek elótt azonban és legfókép baromtenyésztéssel foglalkoznak. Vagyonuk legfontosabb része is a marhaállomány. Birtokukat szarvasmarháik, lovaik és juhaik, kecskéik és sertéseik száma szerint becsúlik; ellenben a fold- birtok terjedelmét e tekintetból nem igen veszik számba, minthogy a fold aránylag csekély értékú. Igy mikor a kôzségi választmányok az egyçsekre esô adóósszeget kirójják, akkor sem a foldbirtokot, hancm a marhaállományt veszik az adózás alapjáúl. A kinek marhája kevés, vagy épen nines is, az szegény. A gazda marhaállományának évenkénti szaporúlatából csak annyit ad el évrôl-évre, a mennyinek eltartására a takarmány és legeló már nem lenne elégséges. 1895 nyarán az tôrtént, hogy a Suczawa melletti Szipot Kamerale kôrnyékén emelkedó Jarowitza havason egy hucul gazda óngyilkossá lett azon való elkeseredésében, hogy a marhái számára nem volt elég takar- mánya. Ez ongyilkosság oka valóban jellemzi a hucul gazdát. Ugyanúgy jellemzik a huculnak a baromtenyésztéssel teljesen összeforrott életét a köz- mondásai is, a melyek mindúntalan a kedves háziállatait emlegetik. Egy ilyen szokás-mondást az imént már említettünk ; itt is elsorolunk még egynéhányat.