Seite - 305 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

305 árúlni csak úgy volt szabad, ha mindezekért a városi fogyasztási adót meg- fizetik. Joggal fbltehetó, hogy ezzel az engedménynyel számos kereskedó élt is, és hogy ennek k'óvetkeztében Bukovinába az Ormény kalmárokon kivúl számos lengyel kereskedó is betelepedett. Ezek javára Zsigmond lengyel király 1521-ben és utóbb VI. (V.) vagy Béna Péter moldvai vajda 1579-ben a zsidó kalmárok eilen rendeleteket adott ki. Szintén ez a moldvai fejedelem tette a Pruthtól éjszakra fekvó Szipenitzet a lembergi kereskedókkel való forgalom vásárhelyévé. Mindez elég élénk ôsszekôttetésekre valí Bukovina és a lengyel királyság vele határos részének fóvárosa között. De a kereskedelmen kivúl ily ôssze- kôttetésekre gyakran még egyéb alkalmak is kínálkoztak. Minó hatalmas vonzóereje volt példáúl a lengyel nemesség virágára a Lupul Vazul moldvai vajda gyônyôrù szép leányának, a kit a lengyel regék Domna Rosanda néven még ma is ünnepelnek. E regék a bájos moldvai vajdaleány kéróiúl egy Potocki Istvánt, Wisznowiecki Korybut herczeget, Radziwitt" Albert lithvániai fókanczellárt és még másokat emlegetnek. A sokszoros érintkezések Lengyel- ország és Bukovina között a moldvai, de különösen a bukovinai intézmények fejlódésére is voltak némi hatással. Igy példáúl míg a Moldva egyéb részeiben a kerúletek élén úgy nevezett porkolábok vagyis várnagyok állottak, addig a czernowitzi kerúlet elúljárója a lengyel „starosta" (legöregebb) czimet viselte. Ez a kûlônbség már Bukovina elsó osztrák katonai kormányzójának, Splényi bárónak is foltúnt és 1775-ben kelt emlékíratában meg is kisérli annak a magyarázatát. Itt ugyanis azt olvassuk, hogy a czernowitzi kerúlet fônôkét „lengyel módra" starostának híjják, a mivel neki „a szomszédos lengyelek szemében nagyobb tekintélyt akarnak adni." Mikoriban Ausztria Bukovina bekebelezéséhez látott, e tartományban még nem felejtették el, hogy annak egyes részei valaha Lengyelországhoz tartoztak. így az 1773-ban ide kiküldött Mieg kapitánynak a parasztok elmondták, hogy a lengyel határ egykor azon a Bukovina nevú hegyháton húzódott végig, a mely a Dnieszter melletti Chotintól Czernowitz félé nyúlik. Ottani zsidók pedig e domblánczolaton, a Dobronoutz és Czernawka közötti úton mutattak neki egy hatârkôvet. Végúl egyes bojárok állítása szerint valamikor nemcsak a czernowitzi, hanem a suczawai kerúlet is Lengyel- országhoz tartozott, s ennek bizonyítékáúl egyikilk elómutatta azt az okíratot, a melyet az imént említettünk, mikor arról volt szó, hogy a lengyel Holubowski bukovinai jószágokat kapott királyától húbérbe. S tudvalevóleg B. 39