Seite - 310 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

310 a templom elótt gyülekezó ifjúság még olyan tôsgyôkeres rutén dalokat is, a minôk a Selman-félék, lengyeles szóalakokkal tarkítva énekel. A lengyelek nemzeti öntudata igen élénk. Ennek is természetesen a tartomány fóvárosában van a fó fészke. Ott van mindenek elótt a különfele lengyel egyesúletek székhelye. Kiválóbb említést érdemel közulök az 1869-ben alapított Towarzystwo Polskie bratniej pomocy, mely segítségre szorúlók támogatását túzte ki czéljáúl. A „Lengyel olvasókór" pedig nemcsak könyv- tárával terjeszti a kozmúvelódést, hanem a helyiségeiben tartani szokott színi elóadások és fololvasások, szavalatok útján is. Az utóbbi években az emlí- tettekhez járúlt még a Koio polskie nevú lengyel politikai kör, továbbá a Kolo pan na Bukowinie (bukovinai lengyel nóegyesúlet) és a Sokól nevú tornaegyesúlet. Nevezetes nemzeti emléknapok évfordúlóit rendesen isteni tisztelettel és az olvasôkôrben rendezett ünnepélyekkel ülik meg. Hasonló kegyelettel ünneplik a jelesb lengyel hazafiak és más hirneves emberek emlékét is. Ez ünnepeken a daliás lengyel nemzeti viselet is hozzájárúl a kép élénkítéséhez. Nemzeti viseletüket különben a lengyelek más alkalmakkor is szeretik felölteni. Ilyenek a külonféle népünnepek és látványosságok, a minó volt pár évvel ezelótt a Czernowitz melletti kedvelt kirándúlóhelyen, Horeczá- ban rendezett krakói lakodalom ; vagy a czernowitzi színházegyesúlet által 1894-ben a „népkertu-ben rendezett ünnepélyek egyik legfóbb vonzóereje, a lengyel csárda, mely tarka vendégseregével és deli tánczosaival, tánczos- nóivel általános figyelmet és érdeklódést keltett. A magyarok. A bukovinai magyarok (vagy a mint magukat nevezik : sz/kelyek) nagyrészt Erdélyból származnak. De nem egyenesen innen vándoroltak be, hanem elóbb az Al-Duna-menti fejedelemségekben tartózkodtak, a hová részint a II. Rákóczi Ferencz fôlkelésének elfojtása után, részint pedig a székely határórvidék szervezése idején menekúltek. Teljes kegyelem biztosíttatván számukra, 1776/77 telén száz család költözött Moldvából Bukovinába, hol Tzibeny és jakobestie falvakban telepedett meg, melyeknek Istengesíts és Fogadjisten magyar neveket adtak. 1784-ben II. József császár rendeletére a Moldva- és Oláhországban tartózkodó többi magyar menekûltet is kinyo- mozták és egy részüket katonai fedezet alatt Bukovinába kisérték. Ezek építették 1785-ben és 1786-ban András-, Hadik- és Józseffalvát.