Seite - 314 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

314 nem volt már elég fontartásukra. Ezért a harminczas évek közepe táján, mikor az ú. n. „födött út" védclmére a solkai és iliszestiei vallásalapítvánvi jószágokon új kôzségeket létesítettek, nemcsak az összes hlihokai, hanem a legtöbb krasnai tôt is telkekért folyamodott. Igy keletkeztek Új-Solonetz, Plesz és Pojana Mikuli tót gyarmatok. Egy évtized óta azonban már ezck is túlságig benépesedtek. A fölös népesség egy része Moldva-Banillába (Storozynetz járása), másika pedig Amerikába vándorolt ki. Minthogy papjaik és tanítóik kivétel nélkül lengyelek, a temploni és az iskola hatása kôvetkeztében a bukovinai tótok rég elfelejtették már az anyanyelvüket, s ma már a legöregebbjeik is csupán lengyelúl beszélnek. így tehát az 1890. év deczember 31-én tartott népszámlálás alkalmával valamennyit a lengyelekhez számították. De nemzetiségük ezen elvesztése mellett is híven megtartották ósi erkölcseiket és hagyományos szokásaikat; sót a viseletük sem változott. Ez a magyarokéhoz hasonló; csak abban külön- bözik tôle, hogy az asszonyok nem fökötöt, hanem kendôt viselnek. Mint a magyarok, a tótok is nagyon szeretik a zenét és tánczot. De csak ritkán van efféle mulatságra alkalmuk, mivel férfiak, legények egyaránt többnyire erdei favágással keresik a kenyerüket s ebben a munkában, kivált ha messzebb fekvó erdókben dolgoznak, sokszor hetekig is el vannak hazúlról. Nagyon kedvelt gazdasági szokás náluk is a kalákába való, kölcsönös kisegító munkálás, fókép a fôldmivelés dolgaiban. Ezt rendesen tánczmulatság fejezi be. Különben a legtöbb mulatság farsangban van, a mely hamvazószerdán az ú. n. Jurawski eltemetésével ér véget. Ez egy lepedóvel letakart fahasáb, melyet a falu legényei ravatalon kivisznek a helységból s nagy sírás-rívással a hóba temetnek. A lakodalmakat is többnyire farsangban tartják. Ezeknek sajátszerú szokásai közul hadd említsük meg a legnevezetesebbeket. Az eljegyzést éjfélkor tartják. Esti 10 és 11 óra között a házasúlandó legény két barátjával elmegy választottja szüléinek a házába és borral, sörrel vagy pálinkával kinálja meg óket. Ha az italt nem utasítják vissza, akkor szívesen látják vejüknek a legényt. Erre a leányt is felköltik álmából. Ha ó is iszik a kéró kinálta italból, akkor az egyezség meg van kötve. Most még elóhívják a vôlegény szüléit és rokonait is, s az ó jelenlétükben megállapítják a hozományt és a lakodalom napját. Ezt rendesen vasárnap vagy kedden tartják. Ünnepségei az elótte való estén, a menyasszonyi koszorú fonásával kezdódnek, a melyre a falu összes leányai elmennek a menyasszonyhoz. Velük mennek ugyanoda a vólegényt