Seite - 314 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20
Bild der Seite - 314 -
Text der Seite - 314 -
314
nem volt már elég fontartásukra. Ezért a harminczas évek közepe táján,
mikor az ú. n. „födött út" védclmére a solkai és iliszestiei vallásalapítvánvi
jószágokon új kôzségeket létesítettek, nemcsak az összes hlihokai, hanem
a legtöbb krasnai tôt is telkekért folyamodott. Igy keletkeztek Új-Solonetz,
Plesz és Pojana Mikuli tót gyarmatok. Egy évtized óta azonban már ezck
is túlságig benépesedtek. A fölös népesség egy része Moldva-Banillába
(Storozynetz járása), másika pedig Amerikába vándorolt ki.
Minthogy papjaik és tanítóik kivétel nélkül lengyelek, a temploni és
az iskola hatása kôvetkeztében a bukovinai tótok rég elfelejtették már az
anyanyelvüket, s ma már a legöregebbjeik is csupán lengyelúl beszélnek.
így tehát az 1890. év deczember 31-én tartott népszámlálás alkalmával
valamennyit a lengyelekhez számították. De nemzetiségük ezen elvesztése
mellett is híven megtartották ósi erkölcseiket és hagyományos szokásaikat;
sót a viseletük sem változott. Ez a magyarokéhoz hasonló; csak abban külön-
bözik tôle, hogy az asszonyok nem fökötöt, hanem kendôt viselnek.
Mint a magyarok, a tótok is nagyon szeretik a zenét és tánczot. De
csak ritkán van efféle mulatságra alkalmuk, mivel férfiak, legények egyaránt
többnyire erdei favágással keresik a kenyerüket s ebben a munkában, kivált
ha messzebb fekvó erdókben dolgoznak, sokszor hetekig is el vannak hazúlról.
Nagyon kedvelt gazdasági szokás náluk is a kalákába való, kölcsönös kisegító
munkálás, fókép a fôldmivelés dolgaiban. Ezt rendesen tánczmulatság fejezi be.
Különben a legtöbb mulatság farsangban van, a mely hamvazószerdán az
ú. n. Jurawski eltemetésével ér véget. Ez egy lepedóvel letakart fahasáb,
melyet a falu legényei ravatalon kivisznek a helységból s nagy sírás-rívással
a hóba temetnek. A lakodalmakat is többnyire farsangban tartják. Ezeknek
sajátszerú szokásai közul hadd említsük meg a legnevezetesebbeket.
Az eljegyzést éjfélkor tartják. Esti 10 és 11 óra között a házasúlandó
legény két barátjával elmegy választottja szüléinek a házába és borral, sörrel
vagy pálinkával kinálja meg óket. Ha az italt nem utasítják vissza, akkor
szívesen látják vejüknek a legényt. Erre a leányt is felköltik álmából. Ha ó is
iszik a kéró kinálta italból, akkor az egyezség meg van kötve. Most még
elóhívják a vôlegény szüléit és rokonait is, s az ó jelenlétükben megállapítják
a hozományt és a lakodalom napját.
Ezt rendesen vasárnap vagy kedden tartják. Ünnepségei az elótte való
estén, a menyasszonyi koszorú fonásával kezdódnek, a melyre a falu összes
leányai elmennek a menyasszonyhoz. Velük mennek ugyanoda a vólegényt
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Bukovina, Band 20
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Bukovina
- Band
- 20
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1899
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 548
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch