Seite - 315 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

kivéve az összes legények is, niert a koszorú elkészúlte után tánczra perdúlnek a párok. Ejfélkor a vö- félyek és a többi legények elmennek a vólegényhez, hogy aztán a nász- nagyokat vele együtt meghíjják és elkisérjék az ó házához. Oda gyüle- keznek még az éjszaka folytán a többi vendégek is. Pitymallatkor a vólegény elbúcsúzik a szülóitól, bocsánatot kérve tólük és megcsókolván a lábukat, a mi közben a szülók sót és kenyeret tartanak a fiuk feje fôlé. Erre a menet a menyasszony háza elé vonúl, a hol zárt kaput találnak. Csak hosszas tárgyalásra nyílik meg a kapu, mi alatt a zene szól és a legények pisztolyokat durrogtatnak. A bebocsáttatásnál a menyasszony szülói a vólegénynek kenyeret és sót nyújtanak. Esküvó után a násznép olyan házba tér be, a hol elég hely van a tánczhoz. A lakomát csak este felé tartják, még pedig a menyasszony szülóinél. Utána a vófélyek a kelengyét és hozományt a már készen álló szekerekre rakják, mi közben az új házasok javára mentúl többet igyekeznek az öregek házából elemelni. Búcsúzáskor a vólegény köszönetet mond mátkájáért a leány szülóinek, a kiknek ez alkalommal megcsókolja a kezöket és lábukat. A vólegény házánál is hosszabb párbeszéd után, szintén só és kenyér átnyújtása mellett tôrténik az új pár befogadása. Itt újabb lakoma következik, a mely éjfél utánig tart. De másnap azért már mégis kora reggel beállítanak a vendégseregból a férjes asszonyok, hogy a menyasszonyt hétkôznapi ruháiba ôltôztessék és a fejét kendóvel bekôssék, a mi nélkül ezután már nyilvánosan nem szabad tôbbé 40» Pojana-mikulii tótok.