Seite - 318 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bukovina, Band 20

318 cserélték fol. De azért „orinény-lengyeleku nevén mégis külön nemzetiségi csoportot alkotnak, jóllehet ma már csak az ôrmény nyelvú miséjük mutatja egykori ôrmény voltukat. Azonban már nem messze van az idö, mikor a teljes ellengyelesedésnek ôrmény miséjük is áldozatúl fog esni. Az ôrmény-keleti papok istentiszteleti és azon kivúli ruhája hasonló a gôrôg-keletiekéhez, csupán abban különbözik tôle, hogy a misézô papjaik felôltik a tizenkét apostol képét viselô, vagasz nevû érczgallért, levetik a lábbelijóket és harisnyában végzik a szertartást. Papjaik, sôt a diakonjaik is süveget viselnek a mise alatt s ezt az evangelium olvasása kôzben sem teszik le. Püspökeik jelvénye pedig a tiara és a pásztorbot. Hajdan a papok a reggeli ájtatosságnál fekete, a fôpapok pedig sôtét cseresznyepiros fezt viseltek. Az ôrmény papoknak a karban csak a philon nevû, hosszú ránczos kôpônyegben szabad énekelniôk, mely rendesen fekete; csak érdemesebb papok kapnak az érsektól kitúntetésképen kék színút. Még magasb egyházi kitúntetés az arany lánczon viselt arany kereszt, a legmagasb pedig a thasszag nevû, violaszínú bársony sapka. Az ôrmény-keletiek templomai mindenben hasonlôk a gôrôg-keletiekéi- hez, csak abban kûlônbôznek, hogy náluk az oltárt a templom tôbbi részétôl nem ikonostas, hanem nagy kárpit választja el. A suczawai ôrmények évenként két templomi búcsút ünnepelnek ; az egyiket deczember 29. (január 9-én, vagyis Szent Jakab napján), a másikat pedig augusztus 12/24. és 18/30. kôzôtti vasárnapon, vagyis Mária halála napján. E búcsúkat azonban náluk soha sem követi zenével, tánczczal és énekszóval járó vigalom. Üsrégi pogány eredetú szokásuk, a melyet még ma is gyakorolnak, a madach, vagyis hogy az év bizonyos ünnepein ökröket és juhokat vágatnak le, s a húst a szegények között kiosztják. Ez állatoknak leólésük elótt a pap egy kis szentelt sót ad a szájukba. E szokás még abból a korból származik, a mely az ôrményeknek a keresztény hitre térését meg- elôzte, s a pogány Anahid istennónek bemutatott áldozatok emléke, a melyet emberséges járúléka miatt a keresztény papság is megtúrt annál is inkább, minthogy a leölt állatok zsiradéka és bóre a papoknak jutott. Az áldozati állatokat gyújtés útján beszedett kôzkôltségen vásárolják, vagy pedig egyes gazdag hívek ajándékozzák. Az ôrmények ünnepei egybe esnek a gôrôg-keletiekéivel, csakhogy Krisztus születését és bemutatását ugyanazon a napon, január 6/18. ünneplik.